A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Hankóczi Gyula: Tallózás a mezőkövesdi újságokban avagy (élet)képek a régi Mezőkövesdről

diek nagy része, ha a rettenetesen magas csecsemőhalandóság ellenére élve maradt, akkor 20 és 40 éves kora között halt meg. Az étkezés témájában megemlítünk még két hirdetést, szintén a nagy gazdasági világválság éveiből. „Jó. olcsó házikosztot adok a Járásbíróság közelében. Cím a kiadóhivatalban" (1932. október 9., 4.). „Ha Ön jót akar enni, tessék Bubkik szalámit venni. 10 deka 44 fillér" (1932. április 10., 3.). Ugyanazon a héten, amikor a reklámszöveg megjelent, a mezőkövesdi piacon 10 dekagramm Bubkik szalámi árán több mint egy kiló búzakenyeret, s majdnem két kilogramm krumplit vagy szűken fél kiló marhahúst lehetett venni. A reális önértékelés hiánya és a kritika visszautasítása később is jellemzője a helyi sajtónak. Mezőkövesd idegenforgalmáról sokszor cikkeztek a fővárosi lapok is. A pozitív beállításokat általában átvette a „Mezőkövesdi Újság", a negatív észrevételeket lehetőleg cáfolta. „A Pesti Napló írója . . . meglátta Mezőkövesden a rosszul öltözött gyermeket s egy rosszul gondozott lakást. Ostoroson a rossz utat és a szomorú barlanglakást, észrevette a rosszul tápláltál, de nem látta meg az értéket s nem látta meg azt, hogy Mezőkövesd és Ostoros osztozik az általános európai elszegényedettségben s közben maró gúnnyal állapítja meg, hogy Ostoroson az emberek nem élvezik a rádióban Mozart hegedű konzertjét. . ." (1934. április 1., 1.). 1934 szenzációja azonban nem ez Mezőkövesden, hanem a thaiföldi uralkodópár érkezése. ,A sziámi királyi pár Mezőkövesden. Prajadhipok király Sziám uralkodója és Rambaj királyné két, királyi herceggel Davavonggal és Korasaktival továbbá udvari kísérettel vasárnap délben Mezőkövesdre érkezik. Mezőkövesd község közönsége ünnepélyes fogadtatásban részesíti az uralkodó párt. Az ünnepélyes fogadtatás sorrendje: 1. Délelőtt fél 12 órakor a községháza előtti téren elhelyezkedés. 2. A királyi pár megérkezése, akiket a szihalomi úton lévő dísz kapu előtt Szent-Ivány Ferenc főszolgabíró és Antony Raymond csendőrszázados fogad és kísér a fogadtatás helyére. 3. Megérkezéskor a levente zenekar indulót játszik, utána a r. kath. Egyház Énekkara egy dalt ad elő. 4. Szent-Ivány Ferenc főszolgabíró időközben az emelvényen elhelyezkedett királyi párt üdvözli és a királynénak virágcsokrot nyújt át. 5. Kisleányokból álló leánycsoport egyik tagja a királynénak virágcsokrot nyújt át. 6. Népies öltözetű lányok és asszonyok csoportja díszes, fonott kalácsot adnak az uralkodó párnak. 7. Népies öltözetű férfiakból és nőkből álló küldöttség búzakalászból készült bokrétát tesz le az uralkodó pár elé. 8. Az uralkodó pár megtekinti a kath. templomot. 9. Az uralkodó pár a templomból a matyóházba megy. 10. A matyóház udvarán a gyermekkórus énekszámot ad elő. 11. Az iskolás gyermekek csoportja magyar táncokat mutat be. 12. Matyólakodalom bemutatása. 13. Körülbelül 1 órakor az uralkodó pár dézsőné (sic!) vesz részt a matyóházban. 14. Dézsőné után a gimnáziumban elhelyezett matyó múzeumot tekinti meg az uralkodó pár. 15. A Néplányok kézimunka kiállítási termének megtekintése. 16. Kb. fél 3 órakor a királyi pár és kísérete elhagyja a községet" (1934. augusztus 12., 2.). A gondosan szervezett program azonban a szakadó eső miatt nem sikerült, a szabadtéri bemutatók, üdvözlések elmaradtak. A „Mezőkövesdi Újság" egy héttel későbbi száma alig győzött sajnálkozni a program megváltozásán. Mezőkövesd népes idegenforgalmában évről évre felbukkantak híres tudósok, művészek, politikusok, hercegek és mágnások, kétségtelen azonban, hogy a sziámi király látogatása mindegyikükön túltett. A helyi és környékbeli szegényparasztság egyáltalában nem járatta a „Mezőkövesdi Úiság"-ot. Ha olvasta közülük valaki, az a különféle egyletekben, körökben jutott hozzá. így ez a lap a lakosság legnagyobb részére semmiféle befolyással nem bírt. A különböző felhívások is csak áttételesen, s inkább dobszó útján jutottak el a lakosság többségéhez. Ugyanez a helyzet s summásoknak szánt felhívásokkal is, melyeket 1939-ben, a második németországi munkalehetőség előtt közöltek. Ezek lényege az volt, ne várjon senki a németországi munkára úgy, hogy hazai munkalehetőségét elszalasztja, lévén a kiutazók száma erősen korlátozott. Nagy volt azonban a vonzerő.