A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Hankóczi Gyula: Tallózás a mezőkövesdi újságokban avagy (élet)képek a régi Mezőkövesdről

„. . . Hónapokkal ezelőtt megindult már az ostrom a községháza ellen a németországi szerződtetésekért. Tömegek táboroztak az udvaron, mindenki ki szeretett volna jutni. Olyanokat meséltek a tavaly már ottjártak, hogy a többieknek leesett az álluk. Nem beszélve a magasabb bérekről, az elragadtatás hangján nyilatkoztak a bánásmódról, nem mint munkaerőt, de mint embereket kezelték őket. Volt olyan munkaadó, aki saját költségén elvitte a tengerre csónakázni, fürdeni és ennivalóval is jóltartotta őket. Dicsekedve mutatták a fényképeket. Az egyik magyar állami birtokon 2000 embernek nincs fürdője, ahol az aratásban megizzadt testét felüdíthetné. Beszéltek a kitűnő lakásviszonyokról, a megszabott munkaidőről. Mindezek Eldorádót varázsoltak a többiek elé és mindenáron igyekeztek szerződéshez jutni . . ," (1939. április 30., 2.). 1939-ben tört ki a második világháború, a „Mezőkövesdi Újság" szeptemberi számaiból azonban ezt aligha tudta meg az olvasó. A háborús cikkek s főként a magyar baka legyőzhetetlenségét sugalló harctéri tudósítások csak a Szovjetunió elleni magyar hadba lépés után szaporodtak meg. Ettől kezdve egymást követték a „Harc a bolsevizmus ellen", „Kereszteshadjárat" és hasonló című - stílusú vezércikkek és írások, s egyre több lett a zsidóellenes publikáció. Néhány békés hír a háborús évekből: „A testnevelés hivatott tényezői és lelkes hívei, felismerve a Zsóry-fürdő nyújtotta lehetőséget, elhatározták, hogy a vidéki úszósport fellendítésére, úszóink utánpótlásának fejlesztésére úszóversenyt rendeznek vasárnap délután két órai kezdettel a Zsóry-fürdőben. A lelkes szervezők . . . fáradságot nem kímélve toborozták össze az első kövesdi úszóverseny résztvevőit. A verseny védnöki tisztét községünk vezető emberei vállalták, méltányolva a nemes célt" (1941. augusztus 7., 3.). „A miskolci Turul Szcpmives Céh magasszinvonalú és nagysikerű matyó-estet rendezett vasárnap a zenepalota dísztermében. A hivatalos vármegye és a miskolci közönség részéről szokatlanul nagy volt az érdeklődés ... A Bokrétát nem akarták leengedni a pódiumról. Tapsvihar üdvözölte Bokrétásainkat, kiknek ez volt első miskolci szereplésük. . . . Ámulva nézte a félezer ember a színpompás látványt. ... A matyó Bokréta a menyasszonytáncot mutatta be befejezésül. Az érdekes, verses és táncos szokás a parázs csárdással igen nagy sikert aratott. A Bokréta első miskolci szereplése teljes sikerrel járt . . ."( 1942. február 26., 1-2.). ..A közellátási miniszter rendeletet adott ki, amely szerint november elsejétől kezdve a hatósági finomliszt és kenyérjegy finomliszt szelvényeire havonként és személyenként 80 dkg. finomlisztet és 80 dkg. kenyérlisztet kell kiszolgáltatni. A száraztészta félékben kiszolgáltatható fejadag havonként és személyenként 160 dkg. Ennek a menyiségnek a keretén belül a törvényhatóság első tisztviselője szabályozhatja, hogy az egyes finomliszt szelvényekre milyen arányban kell finomlisztet és kenyérlisztet kiszolgáltatni" (1942. november 5., 3.). 1943 márciusában már a „Mezőkövesdi Újság" vezércikkében is felsejleni látszik némi realitás, legalábbis a Don-kanyar óriási emberveszteségét el kellett ismerni. A magyar történelem lapjain örök időkre fel lesz jegyezve ez a földrajzi meghatározás: Don-kanyar. És amikor ezt említeni fogják a messzi idők leszármazott magyarjai, tudni fogják, hogy a földrajzi meghatározás egyben a magyar történelem hősi küzdelmének olyan területe, ahol bőségesen itta az ellenséges föld a drága magyar vért . . ." (1943. március 25., 1.). A háborús propaganda és zsidóellenes uszítás azért folyt tovább a lap hasábjain. A „Mezőkövesdi Újság" 1944. augusztus 17-én kezdte el és közölte több folytatásban, minden addiginál alacsonyabb színvonalú irodalmi sorozatát Matyó Mátyás tollából, kifacsart, álnépies szöveggel. Ez volt a mélypontja a korábbi népieskedő förmedvényeknek. Másrészt, úgy látszik, valamicskét megérezték a szerkesztők a közelgő még nehezebb időkből, mert felhívással fordultak olvasóikhoz, előfizetőikhez, elsősorban anyagi támogatást kérve. „A magyarság sorsdöntő harcát vívja. Hogy az események alakulását csak csekély mértékben is önmaga javára irányíthassa, erejének teljes kifejtésére s a legtömörebb egység megteremtésére van szükség. Ennek az egységnek a megteremtését nem szűntünk meg szolgálni soha. Büszkék vagyunk arra, hogy amióta az idők megnehezedtek fölöttünk, soha egyetlen sort nem írtunk le e hasábokon, melyek ne ezt a célt szolgálták volna . . . nem csekély akadályokkal kell megküzdenünk. hogy hétről-hétre megjelenhessünk" (1944. október 5., 2.).