A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Slovensky národopis - 1986. (Bődi Erzsébet)

SZLOVÁKIAI TÉKA Slovensky národopis -1986. A Szlovák Tudományos Akadémia folyóirata. Bratislava, Rocnik 34. Nr. l^L 680 p. A szlovák központi néprajzi folyóirat egy-egy évfolyamának ismertetése, teljes bemutatása sosem könnyű feladat. Rögtön szembe találjuk magunkat a tanulmányok tekintélyes mennyiségével - pl. a mostani évfolyam 4 számában 66 tudományos értekezés és a recenziókkal együtt 81 kisebb terjedelmű írás olvasható-, majd e mennyiségből elkerülhetetlenül adódó tematikai gazdagsággal, változatos módszertani eljárásokkal. Természetesen az összterjedelem nagysága is kívánalmakat szab még a figyelemfelkeltő ismertetés elé is. A majd hétszáz oldalas, a magyar kutatók számára mindig fontos értékű folyóirat tartalomjegyzékét nem lehet csak magyar nyelvre átírni. A válogatás, az újszerűnek tűnő megállapítások kiemelése hasznosabb, még ha az ezzel járó esetleges szubjektív megjegyzésekkel nem is ért mindenki egyet, sőt akaratlanul még tévedés is előfordulhat. A Slovensky národopis 34. évfolyamának összevont első két száma mindjárt olyan általános, felületében könnyűnek tűnő, de a tudományos gondolkodás, a fogalomalkotás számára rendkívül nehéz kérdéssel foglalkozik, mint a tradíció, a hagyomány (7-262.1.). Korunkban a jelrendszerek tudományának megszilárdulásával és iránta való egyre fokozódó érdeklődéssel terelődött a vita a tradíció felé. Mint tudományos fogalom, az utóbbi évtized egyik legizgatóbb kérdése lett. Megfejtése természetesen interdiszciplináris feladat. A néprajztudományon kívül a szociológia, a művelődéstörténet, a történettudomány, a szociálpszichológia és más, közösségi magatartásformákkal foglalkozó szakterületek fejtik ki álláspontjukat a tradíció tudományos értelmezéséről. Mint egy közös területen érintkező különböző tudományok előtti feladat áll tehát a jelen pillanatban a tradíciódefiniálás, de a tradíció végső soron filozófiai kategória, és ezáltal tudományos tartományának meg kell felelnie minden szaktudomány előtt. A szlovák kutatók érthető módon kétféle tradíciófogalomban gondolkodnak, filozófiai és ún. gyakorlati értelmezésűben. Az utóbbit a néprajztudomány kezdettől fogva magáénak vallja, fogalom-készlettárának egyik leggyakrabban említett eleme. Hogy mit takart és hogyan változott a tradíció gyakorlati fogalma a szlovák néprajztudomány történetében, megtudhatjuk az eredményeket reálisan elemző Viera Urbancová tanulmányában (227-232. 1.). Már a tudománytörténeti tanulságok is jelzik, hogy a néprajztudomány a tradíciót mint fogalmat csakis gyakorlati szempontból volt képes definiálni, ill. értelmezni és használni. A jelenkori gondolkozásunk - legalábbis erre vall a Slovensky národopisban most közzétett tanulmány jó része is - megmaradt ezen a szinten. Csak a kultúrának jóval több oldaláról közelítünk a tradícióhoz. A régóta vizsgált területeken kívül a társadalmi viszonyok felől, az értékrend alakulása szempontjából stb. Érdemes elolvasni Járt Botík (196-201. 1.), Ondrej Báláz (178-191. 1.) vagy Kornélia Jakubíková (191-195. 1.) tanulmányát. Az utóbbi pl. az emberi élet fordulóihoz tapadt szokások hagyomány erejéről szól. Mindnyájan a tradíció szerepét, (jelenlétét) próbálják felmérni, ezt tekintik tudományos feladatnak.