A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Takács Béla: Cserépedények az északmagyarországi református templomokban

vizitációjáról a többi között így számol be: „cantharos pro administratione sacramentorum non habent. Imre deák cserép korsót igirt az templomhoz," tehát a sákramentumok kiszolgáltatására nem voltak az eklézsiának kannái, ennek beszerzését, vagy ajándékozását ígérte meg Imre deák, vagyis a község jegyzője. Hasonló volt a helyzet 1638-ban a csörgői eklézsiában, ahol szintén nem talált az esperes kannát sem az úrvacsora, sem pedig a keresztség kiszolgáltatására, megjegyzi azonban a latin nyelvű szövegben: „amphoras duas terrestres promiserat judex curatorum", vagyis a kurátorok bírája két cserépkorsót ígért.

3 Észak-Magyarország református eklézsiáinak ingó és ingatlan javait kisebbnagyobb részletességgel 1665-1806 között több alkalommal összeírták. Ezekre a leltárakra hivatkozva, az említett évszázadokban a következő gyülekezetekben volt cserépedény, olyan korsó, bütykös, amelyről a vizitátorok nem jegyezték meg, hogy az „új keresztyén" munka: Alsódobsza: „egy hat itzés cserép boros bütykös, az ekklésia vétette Simon János curator által 1805. dec. 5-én", „egy kék és sárga tzifrájú, fejér földü keresztelő tserep tál, az ekklésia vétette Ferentz István curator által 1802-ben" (1806). Beretke: „egy keresztelő cserép pohár" (1735). Bodrogszentes: „két bütykös, edjik illyen inscriptioval: Tiszteletes Lovas uram prédikátorságában csináltatott, a másik inscriptio nélkül" (1806). Cigánd: „egy nyoltz itzés föld edény korsó" (1806). Csíz: „egy bütykös; egy csupor kereszteléshez" (1735). Égerszög: „egy bütykös" (1801). Ernőd: „három tserép korsók" (1711). Hernádnémeti: „egy fejér tserep pohár, kereszteléshez való" (1665). Karcsa: „egy bütykös" (1806). Királyhelmec: „egy nagy bütykös" (1806). Láca: „egy tserép bütykös illyen írással: 1778. A Látzi Szent Ekklésia számára tsináltattatott ez a bütykös Leleszen. P. F." - „egy cserép tányér" (1782). Mezőkeresztes: „keresztelő cserép edény" (1736). Nagyrozvágy: „egy zöld mázú és csorba, mint egy hat itzés bütykös" (1806). Nyékládháza: „két bütykös" (1757). Pólyán: „egy bütykös, egy tserép tányér" (1806). Révleányvár: „egy bütykös, négy itzés" (1806). Ricse: „vagyon két bütykös" (1806). Semjén: „egy cserép korsó, törött szájú, illyen rajta való írással: 1796. A Litkei Ekklésiáé ez a korsó" (1806). Szőlősardó: „egy bütykös" (1801). Teresztenye: „egy cserép bütykös" (1801). Újcsanálos: „egy bütykös", (1711), - „egy 14 ittzés bütykös, illyen írással: Az ekklésiáé tsináltatta 1789. esztendőben" (1806). Vajdácska: „egy öt itzés tserép bütykös, a füle alá az 1794 esztendő van írva" (1806). Véke: „egy bütykös" (1806). Zemplénagárd: „egy cserép bütykös, öt ittzés", (1806).

4 A leltárak adatait vizsgálva mindenekelőtt az tűnik fel, hogy a korsók, bütykösök olyan eklézsiák birtokában fordulnak elő, amelyek két fazekasközpont: Miskolc és Sárospatak vonzáskörzetébe tartoztak. Miskolci készítményeknek véljük az alsódobszai, beretkei, csízi, égerszögi, emődi, hernádnémeti, mezőkeresztesi, nyékládházi, szőlősardói, teresztenyei, újcsanálosi eklézsiák cserépedényeit, és sárospatakinak a