A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Takács Béla: Cserépedények az északmagyarországi református templomokban

Zemplén megyéhez tartozó bodrogszentesi, cigándi, karcsai, nagyrozvágyi, révleányvári, ricsei, vajdácskái, vékei és a zemplénagárdi edényeket. Kivételt képez a lácai eklézsia butykosa, mert ez a felirata szerint Leleszen készült, és nyilván itteni mester készítette a szomszédos leleszpolyáni eklézsia butykosát és tányérját is. Kétséges a semjéni korsó eredete, mert ez a Szabolcs megyei Fényeslitkéről került Semjénbe. A korsót szerintünk valamelyik felső-tiszai fazekasműhelyben készítették 1796-ban. Szintén felső-tiszai eredetűnek tartjuk a királyhelmeci butykost. Miskolcon a fazekas céh 1766-ban alakult meg, a sárospataki mesterek pedig 1723ban újították meg az 1572-es privilégiumot, tehát mind a két fazekasközpont közreműködhetett abban, hogy az észak-magyarországi református eklézsiákat ellássák különböző cserépedényekkel.

5 Kétségtelen azonban, hogy a habán kerámia nagyobb mértékben volt képviselve az eklézsiák cserépanyagában, mert 1665-1806 között, a leltárak adatai szerint 51 észak-magyarországi református templomban 68 cserépedény volt, ebből 39 habán erdetű, 29 pedig a népi kerámia csoportjába sorolható darabnak számít. Az a tény pedig, hogy a miskolci, vagy pataki eredetűnek tartott korsók, bütykösök aránylag újabb korúak, ez azt bizonyítja, hogy a habán kerámia lehanyatlásával, a XVIII. század végén a magyar mesterek művei kerülnek a templomokba, náluk rendelik meg az eklézsiák a bortartó edényeket, keresztelőkészleteket. Említettük, hogy a sárospataki református egyházi múzeum a habán edényeket igyekezett összegyűjteni Észak-Magyarország területéről. Ez a tevékenység a népi kerámia emlékeire is kiterjedt, és ennek az eredménye lett, hogy a sárospataki múzeumba kilenc cserépedényt sikerült behoznunk az eklézsiáktól, mint már nem használt tárgyakat. A továbbiakban ezeket a múzeumban lévő korsókat, butykosokat mutatjuk be. Bodrogszentesről 1882-ben került a főiskola régiségtárába a legrégibb korsó, ami az 1806-os összeírásban bütykösként szerepel. A halványzöld alapfestésű korsó testét ráillesztett domború levél-, virág-, szőlő-, gránátalmaminták díszítik, közben festett veres, barna tulipánokat, leveleket látunk. A korsó fülén domború szőlőfürtös, leveles inda fut végig. A nyak alatt 1780-as évszám, és „Szentes" olvasható, az edény alsó részén pedig a már idézett felirat: „Tiszteletes:Lovas:Uram:Prédikátorságában Tsi. Sz." Érdekes módon Román János, a sárospataki kerámiáról szóló kitűnő feldolgozásában nem találjuk a korsót, ami azt jelenti, hogy nem tartja pataki eredetűnek, jóllehet ebből a korból maradt fenn plasztikus díszítésű termék. Ilyen például aaz 1788-ból való céhkanna, amelyen a bekarcolt szerszámok rajza mellett domború minták is vannak. A XIX. század elejéről származó céhedényeken pedig a díszítmények túlnyomó többsége domborműves formában kerültek a kannák oldalára, tehát ez a technika nem volt ismeretlen a sárospataki fazekasoknál. Szerintünk a korsó pataki fazekas készítménye, pontosabban „Sz" mester remekműve. A „Ts" a „tsinálta" szó rövidítése. Igaz ugyan, hogy a fül alatt a „Szentes" is olvasható, de ez nem úgy értendő, hogy a korsó helyben készült, hanem az eklézsia nevére utal. Véleményünk szerint ha dolgoztak volna Bodrogszentesen fazekasok, ennek nyoma lenne valahol. De gondoljunk arra is, hogy egy kis faluban aligha működhetett fazekasmester, hiszen a cserépedényeket az alig harminc kilométerre levő Sárospatakon bárki megvásárolhatta, az úrasztali korsót megrendelhette. Az 1782-es összeírás szerint Bodrogszentesen 555 református lélek élt. Fényes Elek szerint 1837-ben pedig 659 református és 56 zsidó

6 (1. kép.). Három miskolci származású korsó van a múzeum gyűjteményében, és ebből kettőt Parasznyán használtak az úrvacsorai bor tartására. Az első korsót árnyalt zöld színű mázzal vonták be, testét alul kettős plasztikus öv között rozettás, bélyegzés minták díszítik. Az edény nyaki részére ugyanilyen technikával készült három párhuzamos csíkot helyeztek. Ezek között olvasható a festett, barna színű, hiányos felirat: „ANNO. EZER . . . SZÁZ . . . NCEDIKBEN - TSINALTATATOT A P . . .SZNYAJI