A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: Az ároktői szőlőbirtokosság alapítólevele

Az ároktői szőlőbirtokosság alapítólevele Több Közép-Tisza vidéki faluban, így Ároktőn is a mai napig él a szőlőbirtokosság intézménye.

1 Bár szerepe csökkent, sőt tevékenysége is inkább csak formálisnak tekinthető, mégis beilleszthető a mai falu intézményrendszerébe. Az emberek számon tartják, a hivatali tisztségekre ügyelnek, tudnak a történetüket megörökítő írásos dokumentumokról, a szőlőbirtokossági alapítólevélről, a birtokkönyvekről.

2 A demokratikus felépítésű, önkormányzó szőlőbirtokosság intézménye átélte az elmúlt évszázad viharait, hü emléke a múlt század közepi és végi paraszti önszerveződésnek. Utoljára 1984-ben volt vezetőségválasztás az ároktői szőlőbirtokosságban. Az öt évre szóló vezetőség jelenleg a következő személyekből áll: Juhász Bertalan (szőlőbíró), ifj. Győri Kálmán (pénztáros), Aranyosi Barna, Baka József, Kiss Gyula, ifj. Molnár Bertalan és Naszrai Lajos (tagok).

3 Á jelenlegi vezetőség száma, összetétele, valamint hivatali ideje nem felel meg az itt közlendő alapítólevél szellemének. Ennek az az oka, hogy a több mint százesztendős - 1861-es alapítású - szőlőbirtokosság fennállása alatt többször is módosíthatták „szervezeti szabályzatukat". A hozott intézkedéseket bizonyára vezették, de ezek a változó vezetőség tagjai között kézen-közön eltűntek. A csodával határos módon az alapítólevél mégis fennmaradt. (Bár én csak fénymásolt példányban láttam!) Az alapítólevél mellett az egyik vezetőségi tag, Baka József őrzi a birtokkönyveket, s a mai napig ő vezeti be egy könyvbe a birtokváltozásokat. Az alapítólevélből és a birtokkönyvekből az elmúlt évszázad fontos szőlőbirtokossági emlékei ismerhetők meg. Megtudhatjuk belőlük, hogy az Ároktő északi részén, a Mezőcsát és Ároktő közötti országút tiszai oldalán alakult ki a Kéntelen dombon a szőlőbirtok. Bakó Ferenc adatközlése szerint a Kintelen és Kéntelen elnevezésű szőlők a Közép-Tisza-vidéken uradalmi szőlők voltak.

4 Erre utal a mai szóhagyomány is: „kényszerűségből" kellett bennük dolgozni. A szőlőbirtokosság megalakítása után hamarosan megváltozott a szőlőbirtok neve. Ma is Irigyli-szőlőnek nevezik. A népetimológiás magyarázat szerint ennek az az oka, hogy irigyelték azokat, akik szőlőt írattak, mert jól jártak vele.

5 1862-ben 161 szőlőbirtokos volt az ároktői szőlőben. A többség általában egy nyilassal (azaz 12 sorral) rendelkezett. Egyes nagygazdák jelentősebb szőlőbirtokkal bírtak: Petrák Jánosnak 5, Mihály Ferencnek 4, Pecze Jánosnőnek 2 nyilasa volt. Ugyancsak 2-2 nyilassal rendelkezett a református és katolikus lelkészi hivatal.

6 A szőlőbirtokosság alapítólevelében a falu vallási megosztottságát híven tükrözi az a tény, hogy a két szőlőbíró közül az egyiket az alvégről, a másikat a felvégről választották (református-katolikus elkülönülés). A két szőlőbíró munkáját két tanácsos segítette. A szőlőbirtokosságnak volt az alkalmazottja a kerülő vagy pásztor, akire a szőlőbirtok őrzését bízták, s személyét nyilvános meghirdetés után évente választották ki. Az alapítólevél még nem tesz említést a pénztárosról, holott ez minden közbirtokosság fontos személye. Nem tudni, hogy véletlenül maradt-e ki, avagy funkcióját valóban később hozták létre.