A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: Az ároktői szőlőbirtokosság alapítólevele

Az alapítólevél sorra veszi a szőlőbíróság feladatait, jogkörét, díjazását. A kötelezettségek között első helyen szerepel a törvények tisztelete és évenkénti ismertetése, a szőlőskert évenként kétszeri megszemlézése, a szükséges munkákra való felhívás, a birtokcserék intézése, a kihágások megrendszabályozása, büntetése. A szőlőbíróság büntetéssel sújthatja a hanyag szőlősgazdákat, nyomozást rendelhet el és végezhet lopási ügyefcben, fizetésre kötelezheti a kerülői díjat nem fizetőket, törvényeket, határozatokat hozhat, s ezeket betartathatja. Az alapítólevél 4. szabályában szó esik arról is, hogy a bírói hatalmukkal visszaélő vezetők a közösség által visszahívhatók, sőt, ha ezzel kárt okoztak, „feleletre vonandók", kártérítésre kötelezhetők (7. pont). A demokratikus szervezet tehát fönntartotta magának a vezetői „visszahívás" jogát, igyekezett elkerülni, hogy „basáskodó hatalom" épüljön fölé. A kerülők vagy pásztorok egy évre szerződnek a szőlőbirtokossághoz, ők is kötelesek a beszámoltatáskor megjelenni. Fő feladatuk természetesen a szőlőőrzés, a rendbontás megelőzése, a tolvajok megfogása. Ügyelniük kellett arra, hogy senki ne menjen a szőlőskertbe „szabadosan bocsájtott" csikóval vagy kutyával. A kutyától azért is tartottak, mert vannak kutyák, amelyek rászoknak a szőlőre. Kiss Lajos szerint a csősznek ma már kutyája se nagyon van, „mert eszi a szőlőt".

7 1985-ben az ároktői szőlő csőszének több kutyája is volt, de mindegyiket megkötve tartotta. Ugyancsak ügyelnie kellett a kerülőnek a „kártékony" gyermekekre és a „megjegyzett magaviseletű cselédekre". E szabály hátterében talán a szőlőkben megnyilvánuló erkölcsi szabadosság lehetett az oka. Ismeretes sárközi leányok „hujjogatása", azaz szőlőőrzése, amely alkalom volt a fiatalok mulatozására erkölcsi szabadosságot is megengedve.

8 Vagy Kiss Lajos hódmezővásárhelyi leírásában: „A szőlőbe szoktak kijárni a szerelmesek is, rendesen a csőszházban volt a találka. A magát jól bíró csőszhöz is jártak kedvetőtt asszonyok. Ezelőtt, mikor a csősz még egyedül lakott a bogárhátú kunyhójában, a kanos csőszöknek igencsak akadt balkézről való asszonya."

9 Különleges jogi emléket őrzött meg az ároktői szőlőbirtokosság alapítólevele: nevezetesen a zálogvételét. Ha valaki nem engedelmeskedik a szőlőpásztor vagy kerülő felszólításának, zálogot vesznek tőle, „megzálogolják", s azt adják be bizonyíték gyanánt a szőlőbíróságnak (2. rész, 3. szabály, 2. és 3. pont). Erről a szokásról Kiss Lajos is megemlékezik: „Lesbe áll, figyeli, mikor a cigányok arra mennek kocsin és faderekat, gallyat akarnak felvenni a kocsira ... A bűnöstől zálogot (kendő, kalap, tarisznya) vesz, eljön vele haza a hegybíróhoz. Van olyan eset, hogyha észreveszi se fogja meg, hogy baj ne legyen."

10 A kerülők jövedelmüket kiegészítendő szakmányt vállalhatnak, de ennek mennyisége nem lehet hivatali teendőik rovására." Ugyancsak az alapítólevél tartalmazza a szőlőbírók, a tanácsosok, valamint a kerülők kötelező esküjének szövegét is. Az alapítólevél szövegében fölfedezhetjük a szóbeliségben a mai napig élő szőlőbirtokossági terminológiát, amely a Közép-Tisza vidék szőlőbirtokosságaiban hasonló. Pl. gyepű, gyepükerülés, dűlőút, pásztor járás, kerülő, feles birtok, szakmány, gunyhó. Az 1861-ben kelt alapítólevél népies-hivatalos stílusban íródott. A „kisbírói nyelvezet" jellegzetes fordulatai figyelhetők meg benne. Gyakoriak a szenvedő és műveltető igemódok (pl. bevétetik, okoztatnék - határoztatott, kiigazíttatni), nagy számban fordulnak elő különböző igeneves szerkezetek (pl. választandó, beveendő - megvisgálván, megbecsültetvén) és találkozunk a mára már kihalt jövő idős alakkal is (sújtandja). Az alapítólevélben a hivatalos formák mellett nyelvjárásiasságokra is felfigyelhetünk (pl. beleegyezésök, rajok, közzűl, járul, lészen). A szöveg formulaszerűsége azt jelzi, hogy az alapítólevél szabványszerű előképekre megy vissza, de a helyi sajátosságok is érződnek benne.