A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - Szabó Judit: Ásatásból származó XIV. századi ólomkeretes üvegablak részletének restaurálása

Ásatásból származó XIV. századi ólomkeretes üvegablak részletének restaurálása A lelet 1983-ban került elő az esztergomi Várhegyen, a Bazilika lépcsője melletti csatornaárokból. A Bazilikát, amely a mai Magyarország legnagyobb temploma az első magyar király, Szt. István által a XI. sz. elején alapított Szt. Adalbert templom romjai fölé építették a XIX. században. Az építkezéskor az ősi templom romjait az alapozási munkákhoz használták fel, így sok, igen értékes építészeti emlék került a földbe. Az előkerült ólomkeretes ablakrészlet az igen kis számú középkori emlékeink egyike. Feltehetően XIV. századi, amikor az írott források szerint Tamás érsek a megrongálódott templom kijavítására nagy összegeket vesz kölcsön 1307-ben, de az építkezés még 1321-ben is tart, és valóban Telegdi Csanád nevéhez fűződik a teljes helyreállítás (1330-1349) és átépítés". A Chronika Hungarorum Acephala leírása szerint: „. . . Szent Adalbert vértanúról nevezett székesegyháznak szentélyét alapjaitól kezdve újjáépíttette faragott és csiszolt kövekből, csodás díszű oszlopokkal, erős lábazatokkal és gyönyörűen kiképzett gerendákkal, nagyszerű boltozattal az építőművészet legjobb tudása szerint, s azután üveges ablakokkal és kívül erődítményekkel ellátva befejezte." Más irodalom szerint Telegdi Csanád az ólomablakkészítő mestereket Kassáról hozatta, akik díszes festett ablakokat és egyszerű világítóablakokat készítettek a templom számára. (Színes ablaktöredék is előkerült a Várhegyen, de egy másik lelőhelyen és más időben. Az üvegek színe aranyokker és kobaltkék.) Az ólomkeret nagyon rossz állapotban került a restaurátorműhelybe. Első ránézésre sem a méretét, sem a motívumok formáját nem lehetett meghatározni, mert a tárgy egyetlen kusza csomóba volt gyűrődve, melybe belekorrodálódott egy kb. 50 cm hosszú vasrúd. Az ólom felületét szürkéssárga korróziós réteg borította, maga a fém nem volt rossz megtartású (1. kép). Az ólomkeretben elszórtan kisebb üvegek (színtelen) voltak befogva. 7. kép. Az ólomkeret állapota az előkerüléskor