A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - Szabó Judit: Ásatásból származó XIV. századi ólomkeretes üvegablak részletének restaurálása

Tekintettel arra, hogy a tárgy többféle anyagból állt, a helyreállítási munkát anyagféleség szerint tárgyalom. ŐLOM: A talajszennyeződést 10%-os natriumhexametafoszfáttal távolítottaméi. Mivel az ólom olvadáspontja igen alacsony (327 °C, alacsony hőmérsékleten kitágul s ez megkönnyíti a tárgy széthajtogatását) - ezért első tisztítási eljárásként a kb. 80 °C-ra melegített 10%-os ecetsavas kezelést választottam. Rövid áztatás után (30 perc) ammóniumhidroxid oldatban közömbösítettem, majd víztelenítés következett 96%-os alkoholban. Az eljárás várakozáson felüli eredménnyel járt, mivel a kemény karbonátos réteg jelentős részétől megtisztult a tárgy (amely nagymértékben növelte az ólom törékenységét), és így lehetővé vált a keret óvatos széthajtogatása. A kiterítés után már láthatóvá vált, hogy egy kb. 80x50 cm-es ablaktöredékről van szó. Világosan kivehető volt a motívumrendszere is. Az ólomkarikák egymástól egy egységre voltak eltolva, összeforrasztva, így alakult a kör-háromszög motívum. Az ablaktöredék hosszanti szélein egy-egy egyenes ólomcsík található, amely az ablak széleit mutatta. A kis háromszögekben elszórtan egy-egy ép üveg helyezkedett el, melyet tisztítás céljából a helyükből ki kellett emelni. Ezeket megvizsgálva nagyon jól látható, hogy ősi üvegvágási technikával alakították őket megfelelő méretűre: felhevített hegyes vasat nyomtak erősen a lehűtött (vizes) üveg felületére, ami a nagy hőmérsékletkülönbségtől elpattant. Felületük nem egyforma, méretük is változó. Ezeket az üvegeket minden bizonnyal öntési eljárással készítették a hutákban, mert az anyagvastagságuk is különböző (2-3. kép). 2-3. kép. A megtalált üvegdarabok A körök kiegyengetésére megfelelő méretű (10-11,5 cm) félkör sablonok készültek, amelyek anyaga az ólomkeret húsvastagságának megfelelő 5 mm vastag farostlemez. A mező nem volt egységes, sok helyen el volt törve, és viszonylag nagy darabok hiányoztak a középső részből. Tekintettel arra, hogy régészeti kuriózumról van szó, megbeszéltem az ásatást vezető régésszel, hogy munkám során ne csak a konzerválás legyen a cél, hanem meg kell próbálni, kiállításon való bemutatásra alkalmassá tenni a tárgyat. Ezért a hiányzó részek pótlására saját anyagát (ólmot) használtam, amelyet az eredeti méretnek megfelelő méretűre (5 mm széles és 5 mm belső hússzélesség) készít-