A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - Papp János: A veszprémfajszi nyakláncegyüttes restaurálása és anyagvizsgálatának eredményei

• készített vizsgálatnál a réz mellett ón és kevesebb cink mutatkozott. A fentiekből kö­vetkezik, hogy a darabokat ónnal forrasztották össze. A KFKI-ban végzett anyagvizs­gálat egy röntgenfelvételre is kiterjedt. Ez hozta bizonyítékát annak, hogy az érmet fi­bulává alakították, majd később nyaklánc részeként használták. A kengyelnek csak egy helyen látszik felerősítési helye és a másik „fül" derékszög­ben meghajtott lemezből áll, közepén egy lyukkal. A kétfajta függesztő megoldás arra utal, hogy a tárgyat fibulának készítették, vagy éremből azzá alakították, a tűt a derék­szögben meghajtott lemez tartotta és a kengyeles részbe akasztották be. Az újabb átala­kításkor a tűt kivették és a kengyelt lehajtották. Ezekbe fűzték a nyaklánc felfűző anyagát. Az anyagvizsgálat további két kérdésemre adott választ és feltevéseimet bizonyí­totta. A leletegyüttesből származó .,S" karikát is megvizsgáltattam, mert az „S" részé­nél ónra utaló nyomokat véltem felfedezni. A vizsgálat igazolta, hogy az övveretekhez hasonlatosan ónbevonattal látták el. Hajba fonva hordták, ezért a testtel érintkezve megzöldült volna, de így a színe az ezüsthöz hasonlított, és viselőjének sem haját, sem ruháját nem színezte el. A restaurálást követően a tárgyak a veszprémi Bakony Múzeum állandó régészeti kiállításába kerültek. PAPP JÁNOS 4. kép. Egy érem előlapja tisztítás közben (80-szoros nagyítás) 5. kep. Az erem röntgen pozitív Kepe 5. kép. A kész nyaklánc

Next

/
Oldalképek
Tartalom