A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL - Báthy Géza: Korszakváltás a fémkonzerválásban?

KÖZLEMÉNYEK A FÉMRESTAURÁLÁS KÖRÉBŐL Korszakváltás a fémkonzerválásban? Az előadás címe helyesebben ez lenne: „Újabb korszakváltás a fémkonzerválásban". Korszakokról beszélve indokolt, hogy röviden áttekintsük a magyar restaurálásügy főbb szakaszait, mielőtt tárgyunkra rátérnénk*. Örvendetes, hogy szakterületünk fejlődésében már korszakokat különböztethetünk meg. 25-30 évvel ezelőtt még azért kellett küzdenünk, hogy az akkori modern külföldi eljárásokat egyáltalán alkalmazni lehessen múzeumainkban a meglévő, esetenként káros eljárások helyett, pl. a fémkonzerválás területén. A kerámiarestaurálásnál viszont sikerült megtartani és továbbfejleszteni a mindmáig helyesnek bizonyult alapokat. A magyar restaurálásügy eddigi fejlődése során 4 főbb korszak különböztethető meg: I. A kezdetektől 1943-ig. Mottója: „János bácsi, tisztítsa meg és ragassza már össze valamivel". Ez a Kotormány Jánosok korszaka volt. Érdekes: azt, hogy milyen anyaggal dolgozzék, már akkor is a restaurátorra bízták. Napjainkban többen megmosolyogják ezt a korszakot. Legjobb képviselőik ennek ellenére autodidakta módon ma is elfogadható alkotásokat hoztak létre. II. A Baky Győző nevével jellemezhető korszak 1943-1960-ig, a KMTCS (Központi Muzeológiai Technológiai Csoport) megalakulásáig. Az időszak a tudatos restaurátori tevékenység kezdete. Baky Győző franciaországi és tuniszi múzeumi restaurátori tevékenysége után, 1943-ban tért vissza Magyarországra. Mint festőművész és festőrestaurátor jó anyagismerettel, kiváló kézügyességgel és a tárgyakba, korszakokba jól beleérző restaurátori ízléssel rendelkezett. A 40-es évek végén megszervezte az MNM Restaurátor Osztályát. A megrendezett első restaurátori tanfolyamokon és az l-l vidéki múzeum anyagát pár hét alatt feldolgozó „brigádmunkákon" ütőképes restaurátori gárda nőtt fel. Néhány nyugdíjas kolléga él még közöttünk: Lencsés bácsi, Szakonyi bácsi, Szarvas Laci. A Franciaországból hozott ismeretek mellett, részben Ughy Dezső révén bevezetésre kerültek a berlini iskola (Rathgen, Krefting stb.) egyes eljárásai. Nevükhöz fűződik a Nemzeti Múzeumban azóta is működő galvanoplasztikái műhely létrehozása. III. A KMTCS korszak 1960-1974-ig. Az időszak a tudományos restaurálás megindulását jelenti hazánkban. A dr. Némethy Endre, dr. Schlager Károlyné, Szalay Zoltán és Takács Vilmos nevével fémjelzett gárda tudatosan törekedett a legújabb külföldi módszerek átvételére. Ez tanulmányutakkal és szakfordítások közreadásával valósult meg. Sajátos, élenjáró magyar restaurálási módszerek alakultak ki, különösen a szerves anyagok kezelése során. A nem megfelelő eljárások helyett jobbakat sikerült bevezetni. *Az 1987. április 6-8-án Miskolcon rendezett fémrestaurátor konferencia előadásainak anyaga.