A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MARJALAKI KISS LAJOS - Révész László: Marjalaki Kiss Lajos régészeti tevékenysége

rásként Anonymus Gestáját kezeli, leírásait szinte szó szerint véve, s az ebből levont következtetések alátámasztására keres régészeti bizonyítékokat. A magyarság őseit a Volga, Káma, Vetluga, Vjátka, Bjelaja folyók völgyében az i. e. VIII—

III. évszázadok között fennálló Ananyinói kultúrában keresi.

1 Az ettől délre lakó szkíta, szarmata népek sodorták volna magukkal a nagy népmozgások valamelyikével az ugor-magyar tömegeket a Kárpát-medencébe. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hazánk területén az i. sz. I. évszázadban megjelenő szarmata törzsek népi tömegeit már ekkor magyarok alkották. A későbbi hun, germán, avar időkben is tovább éltek ezek a paraszti tömegek, s az ő hagyatékuk a mindenkori köznépi temetők. Az egyes korszakoknak nevet adó népek - tehát a szarmaták, hunok, avarok - csak vékony uralkodó réteget jelentettek, melyeknek sorsa előbb-utóbb a magyar nyelvű köznép tömegeibe való beolvadás lett. Árpád honfoglalói is csak mint az itt talált, sok száz éve helyben lakó magyarságot felülrétegező vékony uralkodó réteg jöhetnek számításba, mely egy rövid évszázad alatt beolvad a finnugor eredetű köznép tengerébe, eredeti török nyelvét a magyarra cserélve. Analógiaként a dunai bolgárokat hozza fel, akik eredetileg valóban török nyelvűek voltak, s két évszázad alatt felszívódtak a helyben talált, meghódított szlávok tengerében. Árpád honfoglalása tehát csak politikai változást hozott a Kárpát-medencében. Bizonyító érvekért Anonymushoz fordul. Ebből számára a következők derülnek ki: Mivel a Gesta Hungarorum szerint Árpád seregei a honfoglalás során véres csatákat vívtak Salán, Ménmarót, Gelou vezérekkel, e föld sűrűn lakott lehetett. E lakosságot a magyarok nem irtották ki, csak meghódoltatták. Az alávetett tömegekről Anonymus sehol sem mondja, hogy szlávok voltak - nyilván azért nem, mert számára nyilvánvaló volt, hogy magyarok. Az őslakók nyelve kikövetkeztethető abból, hogy lakhelyükön a vízneveket Anonymus mindenhol magyarul adja meg. Mivel személyneveik alapján Árpád és kísérete török lehetett, a magyar nyelv török jövevényszavai tőlük származnak, a X. század utánról. - Hosszasan foglalkozik azzal is: kik lehettek Erdély őslakói? A víznevek végül itt is a magyarok javára döntenek. A székelyeket bolgár-török eredetűnek véli, ők hozhatták magukkal idetelepedésük során, a VII-VIII. században a rovásírást. Marjalaki Kiss Lajos fent bemutatott elképzeléseit csak úgy tudjuk reálisan értékelni, ha megállapításait saját korának a tudományokban elért szintjéhez, a régészeti, néprajzi, történeti kutatások korabeli eredményeihez mérjük, s azok fényében vizsgáljuk. Az őstörténet kutatásában ekkor még szinte kizárólag a nyelvészeté a vezető szerep. Alig néhány évtizede ült el a tudománytörténetbe „ugor-török háború"-ként bevonuló, néhol indulatoktól sem mentes vitasorozat,

2 melyből végül is a nyelvünk finnugor eredetét vallók kerültek ki győztesen. Még nehezebb helyzetben volt alig fél évszázados régészeti kutatásunk. A szarmata, hun emlékanyag meghatározása, szisztematikus feldolgozása 1929-ben még nem történt meg, a tárgyalt dolgozatot másfél évtized múlva követi majd a szarmaták hazai emlékanyagának összegyűjtése.

3 Valamivel jobb a helyzet az avar leletek tekintetében, de a korszakon belüli finomabb szétválasztásuk szintén csak az ezt követő évtizedekben születik majd meg.

4 Az érintett korszakok közül talán a honfoglalás kori emlékanyag volt a leginkább kutatott. Hampel József leletgyűjtései a századforduló óta a korszak kutatóinak rendelkezésére állottak,

5 sőt némi kitekintést kaphattak e tárgyak keleti párhuzamaira is.

6 Az összképet azonban erősen torzítja, hogy ekkoriban még csupán a díszes fegyverzettel, veretes övvel, tarsolylemezzel, valamint lovukkal eltemetetteket tekintették magyarnak. Ma már tudjuk, hogy ezek zömmel csak a társadalom egy rétegét, a fejedelmek, törzsfők, nemzetségfők katonai kíséretét és családtagjaikat jelentik. Sajnos e téveszme napjainkig tovább él, a környező országok kutatóinak egy része mindmáig csak e vékony réteg 20-30 sírós temetőit hajlandó magyarnak tekinteni. Leletanyaguk valóban „törökös", mintakincsében, tárgy-