A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MARJALAKI KISS LAJOS - Révész László: Marjalaki Kiss Lajos régészeti tevékenysége

formáiban kevés olyan elem figyelhető meg, ami a finnugor rokonnépek felé irányíthatná figyelmünket. Kutatásunk csak az elmúlt két évtizedben ért el e téren számottevő eredményeket.

7 Azt egyébként, hogy a 895 előtt majd másfél évezredig a steppén, iráni és török népek között élő magyar törzsek anyagi és szellemi kultúrája idomult környezetéhez, természetesnek kell vennünk. Csupán Szőke Béla kutatásai nyomán figyelt fel a szakmai közvélemény arra, hogy X-XI. századi több száz vagy ezer sírós temetőink jó része a magyar köznép hagyatékának tekinthető.

8 E köznépi temetők azonban a magyar honfoglalás után kezdenek benépesülni, a Kárpát-medencében 895 előtt élt népek továbbélésének csak igen bizonytalan, halvány nyomai vannak régészeti leletanyagunkban. Térjünk át az előzmények ismeretében Marjalaki Kiss Lajos fent ismertetett nézeteinek értékelésére. Feltevései már az egykorú tudományos közvéleményben sem arattak sikert, s szakirodalmunkban visszhang nélkül maradtak. Legfontosabb tétele az, hogy a Kárpát-medencét a szarmata kortól folyamatosan magyar csoportok lakták, nem igazolható. Persze, az akkor rendelkezésére álló leletanyag alapján ezt bajos lett volna megállapítani. Ma már tudjuk, hogy a szarmaták, hunok, avarok, magyarok megjelenése mindig nagy tömegű új etnikum betelepedését jelentette, amely - magába olvasztva az itt talált maradványokat - évszázadokra meghatározta e föld népi arculatát. E népek önmagukban is igen heterogén összetételűek voltak. Annyira más a hitviláguk, fegyverzetük, életmódjuk, díszítőművészetük egymáshoz képest, hogy lehetetlen őket egyetlen, folyamatosan tovább élő népességnek tekintenünk. Fontosnak tartom azonban, hogy Marjalaki felhívta a kutatás figyelmét a köznépi temetők fontosságára. Mint láttuk, csakugyan bebizonyosodott, hogy a X-XI. századiak egy részében magyar köznépi hagyatékot kell látnunk. Még dolgozatának publikálása után 30 évvel is történt kísérlet neves történészünk, Györffy György egyik munkájában a késő avar temetők és a magyarság köznépi tömegeinek összekapcsolására.

9 Marjalaki Kiss Lajos munkásságának régészeti vonatkozásaként tehát nagyon jelentős az az igény, hogy a köznépi temetők leletanyagát fokozottan be kell vonni a megfigyelések körébe. Az a törekvése pedig, hogy a régészeti forrásoknak is helyet kell kapniuk a magyar őstörténet kutatásában, külön elismerést érdemel abban a korban, amikor e téren a nyelvészet hegemóniáját még kevesen merték megkérdőjelezni. Tanulmányának fő forrása azonban Anonymus Gestája, így néhány gondolat erejéig ez innen merített érveihez is vissza kell térnünk. Úgy tűnik, kiváló kutatónkat ez esetben cserben hagyta a történeti források elemzéséhez nélkülözhetetlen kritikai érzéke. Anonymus munkájáról már a 20-as években is tudták, hogy saját korának, a XII-XIII. századnak a viszonyait vetíti vissza a honfoglalás korára, a benyomuló magyarokkal a harcot felvevő helybeli vezérek neveit pedig saját korának helyneveiből konstruálta.

10 Salán, Labore, Ménmarót, Gelou sohasem létezett, mint ahogy a Gestában a honfoglalók kortársaként emlegetett kunok is csak 1050-ben keltek át a Volgán. Ezzel szemben Anonymus nem ismer egyetlen olyan, a honfoglalás és a kalandozások során lezajlott valódi csatát, a magyarok szövetségesei vagy ellenfelei közül egyetlen olyan személyt, államalakulatot sem, amelyek létezése viszont történelmi tény. Persze, 1929-ben még nem volt olyan nagyon távol az az időszak, amikor az ÉK-Magyarországon felbukkanó X. századi sírokat a honfoglalásnak Anonymus által leírt útvonalával, eseményeivel próbálták szinkronba hozni régésznek kiváló, de történészként amatőr kutatóink." Nézeteikben Marjalaki Anonymus igazolását láthatta, s ez elfedte előle a forráskritikával dolgozó történészek figyelmeztetését. Történetírásunk tehát már régóta megalapozott kritikával kezeli a Gesta regényes elbeszélését, kivéve román kollégáinkat, akiknek prekoncepciójába természetesen kiválóan beleillik a megálmodott Gelou és sosemvolt államának az írói fantázia homályába vesző ködképe.

12