A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Miroslava Ludvíková: Moravská lidová vysivka (P. Nagy Judit)

szintjén mozog. Ám időnként ellenkező irányba mutató tendenciákkal is találkozunk különösen az életrajzi elbeszélések esetében -, amikor az adatközlő bőbeszédű stílusban, színesen körülírva mondja el történetét. A népi prózai alkotások jelenkori változásainak vizsgálatához kiindulópontként az elbeszélő személye szolgál. Úgy tűnik, hogy napjainkban is léteznek átlagon felüli adottságú elbeszélők, mesélők, akik nemcsak megőrzik és átörökítik a hagyományos alkotásokat, de maguk is alkotnak. A beszélgetési, mesélési alkalmak megváltozásával (pl. teljesen eltűntek a fonók) változott a hallgatóság összetétele is. A népi prózai alkotások jelenkori állapotának felvázolása alapján bizonyos fokig következtetni lehet a fejlődés, változás jövőjére is. Ennek alapján elmondható, hogy a hagyományos formák valószínűleg mindinkább háttérbe szorulnak, viszont tovább élnek a rövidebb lélegzetű alkotások, s kedveltek lesznek a humoros töltetű elbeszélések is, főleg az anekdoták, az életrajzi elbeszélések stb. Ajánlom ezt a munkát mindenkinek, aki folklórral, azon belül a népi prózai alkotásokkal foglalkozik. Szemléletében ez a könyv kissé eltér azoktól az írásoktól, amiket a magyar kutatók megszoktak, magán hordozza a szlovák néprajz jellegzetességeit. E szerint az elsődleges cél nem a múlt hiteles felvázolása és megörökítése - bár ez sem marad el teljesen -, hanem a múltnak a jelenre gyakorolt hatása, a múltból következő jelenkori változások bemutatása, sőt utalás a jövőben lehetséges irányokra. Ez a szociológiai szemlélet a hagyományos magyar néprajztudománytól kissé távol áll, bár itt sem teljesen ismeretlen. A munkát bőséges szövegmelléklet gazdagítja, majd a kötet végén található orosz és német nyelvű összefoglaló teszi teljessé. BODNÁR MÓNIKA Miroslava Ludvíková: Moravská lidová vysivka (A morva népi hímzés) Kiadó: Moravské múzeum v Brné, 1986. 244 p. A bevezető megismerteti az olvasót a népi kézimunka alapvető fogalmaival. Megtudhatjuk, hogy a népviselet mely vászonból vagy más anyagból készült részei voltak hímzéssel díszítve, mit jelentenek a színárnyalatok időbeni változásai és hogy milyen hímzőtechnikákat alkalmaztak. Először meghatározza a kiszámolt fonalak szerinti hímzés fogalmát. Olyan mintadarabokat mutat be, melyek Moravia délkeleti részéből származnak. Ez a terület a moráviai népi hímzés központja. Megismertet bennünket a mértani mintájú hímzéssel. Ez a minta Podluzí és Kyjov körzetében maradt a legegyszerűbb. Inggallérokat díszít és olyan függönyöket, amelyekkel a gyermekágyban fekvő anyát választották el a szoba többi részétől. Díszesebb a hímzés a női fejkötőkön. A Hornácko környéki díszítő hímzésre a minták szabályossága hívja fel a figyelmet. A Kopanice környékén hímzett legrégebbi darabok is csupán a 19. század második feléből származnak, bár Bfezová és Strání falvakban a hímzés ősi eredetű. Uherské Hradisté városa környékén a hímzés önálló úton fejlődött, így jött létre a