A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ján Sirácky: Dlhé hladanie domova (Ujvári Zoltán)

A magyar összefüggések miatt különösen fontos mind a néprajz, mind a történelem kutatói számára a szlovákok Alföldre vándorlásáról szóló igen alapos, adatgazdag tanulmány. A szerző rámutat arra, hogy sokan tévesen látják a szlovákok Alföldre történő vándorlásának a kezdetét. Már a 17. század második felében sok szlovák jobbágy szökött el földesurától, és távolabbi területeken települt le. Ez a mozgás főleg a 18. század első felében erősödött meg, és a vándorlások különböző hullámokban még a 19. században is tartottak. Mindezek nyomán a Nagy Magyar Alföldön, a Duna-Tisza közti területeken, Békés megyében, továbbá Bácskában, Bánátban és a Szerémségben jelentősebb szlovák települések jöttek létre. Az új otthonkeresés, a vándorlás okai között a szerző elsőként az említett területek földesurainak telepítési törekvéseit említi. Ez azonban a kérdésnek csak egyik oldala, amely a befogadásra vonatkozik. Számos egyéb okra, problémára kell a választ keresni: miért és hogyan távoztak el lakóhelyükről (és nem hazájukból, mint Ján Sirácky írja, mivel akkor nem külföldre, idegen országba távoztak, hanem az akkori hazájuk határain belül maradtak), milyen szociális és gazdasági okai voltak a vándorlásnak, vallási ok befolyásolta-e a távozást, mindez szervezett, avagy szervezetlen volt, a lakosságnak melyik rétege hagyta el lakóhelyét, milyen feltételek mellett települtek le, csoportosan mentek-e és hová stb. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi Ján Sirácky a választ. A két évszázadon keresztülhúzódó vándorlás, a települések differenciálódása jelentős mértékben növelte ennek a viszonylag bonyolult problémakörnek az értelmezését. A szerző jól látja, hogy a kutatás jelenlegi stádiumában minden kérdésre még nem adható megnyugtató válasz. Voltaképpen csak fel lehet vázolni a problémákat, amelyek nyomán a történészek és a néprajz kutatói további vizsgálatokat folytatva, a különböző összefüggéseket figyelembe véve, megfelelő választ kaphatnak a Kárpát-medencei népek történetének sajátos jelenségére, a belső migrációra, az új nemzetiségi települések kialakulására, és mindezek következtében a kultúrában megnyilvánuló interetnikus kapcsolatokra. Ez utóbbi a néprajztudomány számára elsőrenden fontos, mivel az asszimilálódás következtében csak a településtörténet adhat számos néprajzi jelenségre magyarázatot. Az első világháború utáni jogállás a Kárpát-medencében élő népek számára számos vonatkozásban új helyzetet teremtett. Az egykori Osztrák-Magyar Monarchiában élő népek közül magyarok, szlovákok, ukránok, románok, horvátok stb. csoportjai (a magyarok tekintetében milliós tömegei) választódtak le és kerültek idegen állam keretébe. A Magyarország területén maradt szlovákság nemzetiség lett, és az új szituáció kereteiben kellett a régi otthont megőrizni. Az ide tartozó kérdések azonban az egykor hosszú utat megtett szlovákok történetének újabb fejezeteihez tartoznak. UJVÁRY ZOLTÁN