A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

MÚZEUMTÖRTÉNET-MUZEOLÓGIA - Ujváry Zoltán: Gömör honismereti kutatásának történetéből

be, hanem azzal a tisztelettel is, amelyet kortársai és utódai részéről alapítványaival kiérdemelt. Az egyik alapítvány jól mutatja szociális gondolkodását. A legszegényebb hívek számára bizonyos egyházi fizetési kötelezettségek fedezését biztosította. Életútjának részletesebb megismertetésével adósak vagyunk, éppen úgy emléktáblával és utcanévvel is. A múlt századi és századunk elejére áthajló kutatások fontosabb eredményeit tekintettem át. Külön vizsgálatot kíván a két világháború közötti időszak. Számos ok miatt. Az elcsatolt részeken - különösen a két nagy szellemi központban, Rimaszombatban és Rozsnyón - az értelmiség megritkult, s mire újra megizmosodott volna, jött a kényszerű kitelepítés. Gömör magyar értelmisége szétesett. Napjainkban is óriási erőfeszítéseket kell tenni a kulturális emlékek megmentéséért. Éppen ezért nekünk, anyaországiaknak óriási a felelősségünk és a feladatunk. Biztató jelnek tekinthető az ifjabb generáció utóbbi években megnyilvánuló törekvése. És itt most talán megengedhető, ha nemcsak a szorosabb értelemben vett gömöri kutatást tekintem. Baracai Kovács István, Durai Éva, Böszörményi István nevét kell itt kiemelnünk, akik köré a még ifjabbak szerveződnek, s reményünk lehet a néphagyományok rendszeres gyűjtésére. Nem szabad azonban elfelejtkeznünk azokról az eredményekről sem, amelyek Labancz István, Czakó Mária, Méry Margit, Takács András, Horváth Lajos, Ulman Lajosné és mások nevéhez kapcsolódnak. Az Irodalmi Szemle gömöri száma (1977. 4.) némi reményt sugallt a publikálásra, azonban az eltelt tíz év az odaáti közlések terén lényeges változást nem hozott. A magyarországi kutatók gömöri vizsgálatai elsősorban az itteni 21 falura összpontosultak. E tekintetben nagyszerű eredményekről beszélhetünk. Több alkalommal szóltam erről - egyszer itt Putnokon is - és a Gömör néprajza I. kötetében is beszámoltam a kutatásokról. Nem tartom szükségesnek az ott elmondottakat megismételni. De mégis engedjék meg, hogy itt újólag is hadd hangsúlyozzam azt a szerencsés körülményt, hogy e kis gömöri tájnak, a Szuha-völgynek, a Száraz-völgynek és néhány Sajó melléki településnek olyan kiváló honismereti gyűjtői vannak, mint talán sehol másutt széles e hazában. Faggyas István mindannyiunk doyenje és Dobosy László nagyszámú tanulmány és könyvek szerzői, É. Kovács László a fáradhatatlan múzeumszervező, Tompa-kutató, Egerszegi Lászlóné tanárnő, Molnár Mihály volt bánrévei tanár, Répási Imre gimnáziumi tanár (Répási Imre 1987 szeptemberében fiatalon váratlanul elhunyt. Szerk.) és mások, mint Nagy Károly, Vas Tibor, ifj. Dobosy László, Gyöngy Zoltánné, Faggyas Istvánné, É Kovács Lászlóné, akik gyűjtéseikkel és más közérdekű tevékenységükkel nagymértékben hozzájárultak a Gömör-kutatáshoz. Ez ünnepi alkalom megengedi, hogy azokról is szóljunk, akik gyűjtőmunkánkat, helyszíni kutatásainkat elősegítették; - eredményeinket nekik is köszönhetjük: Gomba Levente gimnáziumi igazgatónak, ifj. Farkas Pál tanácselnöknek; Básti Jánosnak, id. Farkas Pálnak, akik a korábbi években hathatós segítséget nyújtottak, és odaát a Medves-alján Somoskői Zoltánnénak, Mag Elzának, Agócs Gézának, és Ernőnek, a Csermosnya völgyében Molnár Bélánénak, Szabó Józsefnének, Korcsmáros Dénesnek, a Murány völgyében Szögedi Istvánnak, Antal Józsefnek, Hunyák Józsefnek, Brockó Bélának és másoknak - valójában sokak nevét kellene még említenünk, de mindenképpen, szinte az első helyre kívánkozóan az expedíciónkat helyszínen megszervező Csemadok-vezetőknek, Rozsnyón Szőllős Sándornak és munkatársainak. Az egyéni és a közös munka eredményeként elmondhatjuk, hogy rendkívül gazdag anyag gyűlt össze a Gömöri Archívumban. Megindítottuk a Gömör néprajza sorozatot, amelynek 11 száma került a nyomdába: 9 megjelent, kettő pár héten belül napvilágot lát. További tervünk a sorozatban tanulmányok és témamonográfiák kiadása. És itt hadd említsem meg azt a hathatós támogatást, amelyet a kutatásban résztvevők a me-