A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

MÚZEUMTÖRTÉNET-MUZEOLÓGIA - Ujváry Zoltán: Gömör honismereti kutatásának történetéből

gyei múzeumi szervezettől és munkatársaitól - kiemelkedően Szabadfalvi Józseftől és Veres Lászlótól - kaptak. Kutatóink között szerepel a múzeum számos munkatársa, Fügedi Márta, Viga Gyula, Dobrossy István, Cseri Miklós és mások. A megyei múzeum a kiadványok megjelentetéséhez lényeges dotációval járul hozzá. És itt megemlítem azt a támogatást is, amelyet Gömörért a putnoki Egyetértés Termelőszövetkezet vezetősége, és korábban személy szerint Farkas Pál, jelenleg Kőfalusi György tett, illetőleg tesz. Bízom abban, hogy szervezett kutatásunk megkezdésének 10. évfordulóján, 1989ben Gömör néprajza 25 kötetét is letehetjük a tudomány asztalára. Úgy gondolom, hogy ez elérhető terv, ha az összefogásnak, a szülőföld, a haza szeretetének ezt a mindannyiunkban megnyilvánuló jeleit látjuk. És engedjék meg, hogy itt végül a hazáról, a hazaszeretetről szóljak. Mert mi is a haza? Ott kezdődik-e, vagy ott végződik-e, ahol egy sorompó állja utunkat? Beszámolómat a múlt században élt elődökkel kezdtem. Befejezésül is őket, a múltat idézem. 1826-ban a Tudományos Gyűjteményben olvassuk: „A Haza tulajdonképpen jelenti azt a helyet, a hol valaki született, - szélesebb értelemben értetik alatta az a Tartomány vagy Ország, mellyben van az a város vagy falu, mellyben születtünk és élünk, - legszélesebb értelemben pedig hazánk az egész világ, mert egy a föld, melly minket hordoz és táplál, egy a nap, melly világosít, egy a természet, melly örvendeztet, egy formák természeti törvényeink, ösztöneink, szükségeink, mindnyájan egy Istennek, egy atyának fijai vagyunk, és ebben a tekintetben úgy nézzük a világot mint hazánkat. A hazaszeretet semmi népet, semmi nemzetséget ki nem rekeszt, kiknek mindnyájoknak velünk egy hazájok a föld, és egy társaságot, egy famíliát tesznek velünk, - és így a nemzeti kevélység, a más nemzetek megutálása és gyűlölése valóságos vétek." Ez az intelem és példázat ránk is vonatkozik, itt és ott egyaránt. A szülőföld, a szűkebb haza mindnyájunkat kötelez. És én úgy gondolom, hogy feladatainkat, amelyek reánk várnak a Gömör-kutatásban csak együttműködve, a nemes cél érdekében közösen lehet mind a tudomány, mind népeink érdekében végezni, mert „ami elmúlt, nem hull a semmibe, hanem sorsa és alakítója lesz annak, ami rákövetkezik." (Szabó István) Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sírlakához S gyújt régi fénynél új szövétneket. (Garay János) UJVÁRY ZOLTÁN