A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Csiszár Árpád: Rudak és keresetlen fák a falusi udvaron

gesztés általában lovak között szokásos, szarvasmarhák közé legtöbbször egyszerűen csak a jászol szélére támasztva, ferdén állítanak rudat. Ezek csapófaszerűek, de valamivel hosszabbak. A felfüggesztett, vízszintesen lógó rudak neve, Strájfa. Különös rendeltetése is van az ólban a rúdnak. Vannak olyan tehenek, amelyeket csak rúd közé szorítva, csiptettyűben lehet megfejni. Ha rúddal nem szorítják oda a falhoz, kirúgja maga alól a fejőt, legalábbis a rocskát, vagy sajtárt. Ha végigtekintünk az előbb írtakon, megérezzük, hogy az udvaron a fa körül támaszthatott több, vagy kevesebb rúd, nem merő véletlenségből van ott. A gazdálkodásban nélkülözhetetlen szerepük van. Van úgy, hogy egyik-másik ott avul el, szuvasodik el, és ott kell, hogy helyette legyen a másik, mert ha szükség adódik ezekért az egyszerű dolgokért, nincs hova futkosni. A kisebb, vagy nagyobb parasztgazdaság zökkenőmentes működéséhez szükségesek. Amint említettem, a fészerekben, színekben a tető alatt, eresz alatt bedugdosva, vagy talán a falra felakasztva találjuk a megőrzött keresetlen fákat. Ezt a kifejezést kell használni, mert ezek a különböző munkák közben úgy kerülnek elő, hogy előbb nem számítanak rájuk, nem keresik őket, de ha egyszer szem elé kerültek, a gazda „valamit kinéz belőlük", amire később szükség lehet, és amire ezeknek a formája vagy anyaga természetszerűleg adódik. A legnagyobbak ezek közül a tető alá tett, szántalpnak való fák. Ez elég ritka. Az egyenes rész után a hajlásúk teszi alkalmassá őket szántalp készítésére. Nemcsak jószág után való nagyobb szántalpnak valókat őriznek meg, hanem a gyalogszánoknak való kisebb, vagy nagyobb szántalpnak való fákat is. Általánosnak mondhatjuk, hogy ezeket a szántalpnak való fákat megőrzik, nem vágják fel tüzelőnek, hanem nagy becsben tartják akkor is, ha beláthatatlan időben nem volt tervben a szán készítése. Erdei munkáknál, favágásnál, gyümölcsfák kivágásánál is, előkerülnek néha könyökszerűen hajlott ágdarabok. Nem nagy darabok ezek, két-három araszosak, így vágják ki és őrzik meg őket: a kaszanyél koccsának vagy mankójának szánják. Egyenes fából kellő erősségű koccsot nem lehet csinálni, mert az könnyen elpattan, eltörik. Hasonló, de véknyabb hajlott ágakat tettek el ültetőfának, vagy duggatófáknak. A közönséges paraszti gazdaságban, általában csak női eszközként a házi káposztáskertben használták. Feltétlenül elteszi a gazdaember az olyan ágat, botot, amelyről úgy látja, hogy jó fogású isztikét, vagy szúrózót lehet csinálni. Ezek az isztikék egyik végükön görbebotszerű kiágazásúak, míg másik végükre majd vaspengét szerelnek, amivel az őszi vetések aszatolását, tövistől, szúrótól tisztítását végzik. Tavasszal a parasztember, ha csak szétnézni is ment ki a mezőre, vitt magával szúrózót, hogy egy-egy útbaeső gyom tövének vele odadöfhessen, azt kifordíthassa. A vegyszeres gyomirtások előtt, kora tavasszal öregek, fiatalok és gyermekek együtt végezték a gabonaföldek tisztítását, a szúrózást, ezért volt szükség minden alkalmas nyél eltevésére. Hasonló nyél kellett a szántáskor az eke tisztítására használt nagyobb isztikék készítésére is. Amiből a gazda kinézte, hogy jófogású nyél készülhet belőle, feltétlenül évekig őrizgette. Megakadt valahol egy-egy olyan bodzafa szál, amely elég vastag volt villa- vagy lapátnyél készítésére. Feltétlenül megőrizték, felszúrták valahova az eresz, vagy a tetőzet alá, mert ebből lehetett csinálni a legsimább, könnyű és tartós lapát- és villanyeleket, amennyiben a kívánt vastagságok kiadták. Olyan darabok voltak ezek, amelyeket vastagságban nem kellett faragni. Ha a mezőn ostornyélnek való vagy egyéb hosszú, szívós pálca került a gazda szeme elé, azt is itt őrizgette. Aratáskor a kaszát csapóval szerelték fel. Az volt a legjobb csapó, aminek a készítéséhez két- vagy háromágú sima, egy síkban fekvő ág akadt szilvafából, kökényfából, körtefából. Aratás előtt hiába próbált volna valaki ilyet keresni; ha év közben keresetlenül kézbe akadt az ilyen, feltétlenül el kellett tenni.