A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Inántsyné Nagy Mária: Orosz halottas játékok a karácsonyi-újévi ünnepkörben

Orosz halottas játékok a karácsonyi-újévi ünnepkörben A halottas játékok köre a magyar néphagyományban igen gazdag és figyelemre méltó anyagot képez. A magyar kutatók közül Ujváry Zoltán munkái miközben átfogó képet adnak a játékok genetikai fejlődéséről, kitekintést nyújtanak az európai párhuzamokra. Nem tekinthetjük tehát véletlennek, hogy a mai Szovjetunió területén élő népek halottas játékai a magyarral sok tekintetben analóg vonásokat mutatnak. Az alábbiakban olyan párhuzamokat említenek, melyek lehetőséget adnak az összevetésre, az átadás-átvétel kérdéseinek további kutatására. A korai szláv írásos anyag a halálról való elképzelésekről, a temetési rítusokról és a halottas játékokról kisszámú, alkalmi utalások találhatók az őskrónikában és a különböző utazók leírásaiban. A XIX. századi gyűjtések a korai és a keresztény vallásos elképzelések furcsa keveredését tükrözik, „Oroszország néhány részén élt az a hit, hogy a halott körmét levágatlanul kell hagyni. így lehet megkönnyíteni annak a meredek üveghegynek a megmászását, amelyen feltételezésük szerint a mennyország állt."

1 A haláltól a még életben lévőket óvni kellett. Ennek különösen járványok, aszály idején volt óriási jelentősége. Igen érdekes az a szokás, melynek résztvevői csak lányok és asszonyok voltak. Végrehajtása szigorúan titokban történt, a férfiak nem szerezhettek róla tudomást. „Makszimov, Sz. V. szerint 9 özvegynek és legalább 3 szűznek kellett részt vennie a szertartásban, hogy teljes hatást érjenek el. A résztvevők titokban találkoztak a falutól nem messze eső mezőn. Itt alsóneműig levetkőztek. Néhányan bekötötték a fejüket fehér sállal, a szüzek leengedték hajukat, és fejük is fedetlen maradt. Egy özvegyet kiválasztottak, és hámot raktak rá, egy másik megfogta a kötőféket, és barázdát kezdtek szántani a falu köré. Ettől a varázslatos barázdától várták, hogy megjelenjenek a föld gyógyító erői, amelyek még a halál ellen is hatásosak."

2 A zajokat is gyakran használták a halál elriasztására. „Sznyegirjev, I. N. írja le, hogy az asszonyok piszkavasat, sarlót és kaszát vittek magukkal, amelyekkel serpenyőket vertek. A szertartás alatt vadul üvöltöztek, sikoltoztak."

3 A halál távol tartása a falutól, mint a fentiekből is kitűnt az asszonyok dolga volt. Maguk a halottas játékok népszerűségére utal az a tény, hogy még 1970-ben a Leningrád környéki gyűjtések során is a kutatók értékelhető adatokra bukkannak. „Halottnak öltöztek fehérbe, deszkára rakták, kertiretekből fogat csináltak . . ."

4 Ezen játékok legteljesebb leírását a Novgorodi kormányzóságból Makszimov, Sz. V. adja. Mint leginkább teljest és hitelest a kutatók nagy száma használja fel elemző munkájához. Az alábbiakban anyagbemutatás céljából én is ezt szeretném idézni: „Rábeszélnek valamilyen egyszerű lényt, férfit, hogy legyen ő a halott. Beöltöztetik talpig fehérbe, beborítják lenvászon darabbal. Az arcát bedörzsölik zabliszttel, a szájába paradicsomrépából készült hosszú fogakat tesznek, hogy még rettenetesebbnek tűnjön. Rárakják a padra, erősen odakötik, hogy le ne essen. A „halottat" négy ember hozza, hátul megy a pópa gyékényruhában, kék cukrospapírból készült henger alakú pravo-