A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Inántsyné Nagy Mária: Orosz halottas játékok a karácsonyi-újévi ünnepkörben

szláv papi díszsüvegben, agyagedényből készült füstölővel. Ebben forró szén, moha és szárított tyúktrágya van. Mellette megy a kántor kaftánban, azután a siratóasszony sö­tét szarafánban, kendőben. Végül a halottat kísérő rokonok tömege következik, akik között kötelező jelleggel ott van a női ruhába öltözött férfi ... A koporsót a halottal a szoba közepére teszik, és elkezdődik az istenkáromló gyászszertartás, mely a legváloga­tottabb káromkodásokból áll. Ezt csak a pópa tömjénezése, és a siratóasszony üvöltése szakítja meg. A pópa körbejárja a halottat, füstöl, tömjénez, igyekszik a lányok orra alá dugni, ezt mondva: A szent lélek áldása. A játék azzal végződik, hogy a legények egy része elviszi a halottat eltemetni, a másik része ott marad a kunyhóban, a mulatsá­gon halotti tort rendez. Az alakoskodók harsány hahotája közben a férfi női ruhában kosarából „vajas lepényt", fagyott lótrágya darabokat ajándékoz." 5 Olyan lejegyzés nincsen, melyben a cselekményeket kísérő szövegek részletesen le lennének írva. Részben oka ennek az a tény, hogy igen erős az improvizálás, ugyanak­kor valószínűleg nagy részük a mai irodalmi normahatárait jócskán megszegő, igen illet­len kifejezéseket tartalmaz. Szavuskina, N. I. a következő cselekményeket különböz­teti meg a karácsony-újévi halottas játékokban: 1. Gyászszertartás. 2. Sirató. 3. A halot­tól való búcsúzás. 4. Feltámadás. (Az utóbbit a meghaló és feltámadó vegetációval hozza kapcsolatba.) A gyászszertartás a pravoszláv egyházi panachida paródiája. „Négyen hozzák a halott embert, az ötödik a pap a füstölővel. Es éneklik: Emlékezz Uram Meghalt szolgádról, Ivánról! A többiek: Alleluja, Alleluja, Mennyek országa A mi Ivánunknak Világos hely Ablak nélkül. Ezután jön a sirató. A siratóasszony elsiratja, mindenfélét összehord. Az Arhangelszk környéki játékokon két helyről is lejegyzésre került a következő szöveg: Oj, Makaruska meghalt, Igaz is, Te jóságos, magaddal ne vigyél." 6 A halottól való búcsúzás módja sokszor és sok helyen igen erotikus. A Kosztromai kormányzóságból Zavojkó, G. K. így írja le. A kunyhóban a rokonoknak alakoskodók hívják a lányokat, vagy egyszerűen csak odavonszolják őket a halotthoz, hogy csókol­ják meg a képét, néha még a „dudort" is. 7 Ugyanez az erotikus motívum szerepel Mak­szimov, Sz. V. leírásában is: (Novgorodi kormányzóság) „A lányokat arra kényszerí­tik, hogy csókolózzanak a halottal, csókolják meg a kinyitott száját, amelyben répából készült fogak vannak." 8 Más helyen Makszimov, Sz. V. leírja, hogy a halott ruháját úgy rendezték el, hogy zavarba hozzák a lányokat. Esetenként a „halottat" megkötözték, hogy ne tudjon megszökni ebből a megalázó helyzetéből. 9 Az 1970-es már említett gyűjtés is utal erre. „. . . Mindenkit odalökdöstek, hogy csókolják meg." 10 így tehát érthető, hogy az alakoskodás során végzett, a mindennapi élet normáival nem mérhető cselekmények azok, melyek miatt ezen játékok leírása a szovjet szakirodalomban nem publikált. A feltámadás motívuma nem minden játékban van jelen. Később azonban éppen ez a motívum épül bele igen erősen a népi drámába (Mavruh; Maximilian cár). Északon Arhangelszk környékén rögzítették. „Egy az alakoskodók közül járkál, tömjénnel füstöl és énekli: A megboldogult meghalt kedden, tömjénnel füstölni kezdtem, és már kikandikál a halotti lepel alól." 11 (A szöveg 1965-ös gyűjtés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom