A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Mile Lajos: Szemere Attila elfeledett színműve

Szemere Attila elfeledett színműve Szemere Bertalan fiának, Szemere Attilának változatos, olykor igen kalandos élete szerteágazó érdeklődésre utal: az utókor számon tartja őt mint neves utazót, utazásainak élményeit leírásokban, visszaemlékezésekben rögzítő férfiút, több nyelven beszélő, művelt embert, jelentős Japán- és Kína-szakértőt, orientalistát, történetírót. Annál kevesebben tudnak viszont arról, hogy szépírói tevékenységet is folytatott, a Hozomány nélkül c. háromfelvonásos vígjátéka legalábbis erről tanúskodik. A mű kéziratos formában maradt fenn, a Herman Ottó Múzeumban található. Keletkezésének időpontjára csak következtetni tudunk; a címlap felső részén lévő 73-as szám alapján az 1870-es évek elejére tehetjük, hisz nem egyértelmű, a szám a keletkezés vagy a bemutatás idejére utal, mivel ugyanitt olvasható ez is: „A Nemzeti Színházban előadatott". Az viszont bizonyos, hogy a mű bemutatására Szigligeti Ede igazgatósága alatt, Paulay Ede főrendezői tevékenységét közvetlenül megelőzően vagy annak kezdetén kerülhetett sor. Ezt a feltételezést erősíti némiképp a vígjátékon érezhető Szigligetihatás is. Valószínűleg nem okozhatott színházi szenzációt, és az irodalomtörténet is megfeledkezett róla. A cselekmény „egy vidéki városkában" játszódik, „idő: jelenkor", jelzi a szerző a mű elején. A történet szokványos és egyszerű: Zalathnay Ferenc gazdag nagybirtokos Margit nevű leánya szerelmes Tardi Ödönbe, aki szegény származású, de rendkívül igyekvő és becsületes fiatal ügyvéd. Érdekes fordulata a mesének, hogy a fiataloknak nem a szülők előítéleteivel és rátartiságával kell megküzdeniük boldogságuk érdekében, hanem a környezet irigységétől fűtött intrikáival. Gál Bencze nyugalmazott tanácsos ugyanis Aladár fia számára szeretné megnyerni Margit kezét. Aladár egyébként könnyelmű, kártyás, léha életet él. Báró Kövy pedig Géza nevű unokaöccsét szeretné kiházasítani, aki viszont a pipogyaságig gyámoltalan és naiv fiatal mérnök. A tanácsos úr és a báró úr tehát összefog, hogy Tardi Ödön és Zalathnay Margit házasságát meghiúsítsák. Ismervén a kisvárosi mentalitást, erre a pletykát tartják a legjobb eszköznek. Elhíresztelik, hogy Ödön „partie-vadász", azaz csak érdekből kíván nősülni, valamint, hogy megbecstelenített egy szegény varróleányt, és az újszülöttel együtt cserbenhagyta; azóta az magzatával együtt talán el is pusztult. Az Ödönnel rokonszenvező és ismerkedés céljából házában rendszeresen fogadó Zalathnay Ferenc pletykákra közömbös tisztességét is megzavarják a híresztelések, Teréz nevű felesége pedig egyenesem elájul a szegény varróleány históriáját hallva, Ödönnek távozni kell a Zalathnay-házból. Bonyolítja a helyzetet, hogy Kövy Géza és Csabay Anna 12 éve (!) szerelmesek egymásba, s egy kötelező félreértés következtében Margit is meginog, nem tudván, hogy Ödön Géza számára akarja megkérni Anna kezét. Az utolsó felvonásban természetesen tisztázódnak a félreértések, a pletykák lelepleződnek, a szerelem és a becsület elnyeri jutalmát: a fiatalok egymáséi lesznek. A kiegyezés utáni magyar színjátszás két nagy vonulatának, a népszínműnek és a