A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Németh Gábor: Szikszót ábrázoló rézkarcok a XVII. századból

Szikszót ábrázoló rézkarcok a XVII. századból Az egész Európát fenyegető török hódítás felkeltette és állandóan ébren tartotta az európai népek magyarországi események iránti érdeklődését. Újságlapok, az országot leíró könyvek és várakat, csatákat megörökítő metszetek vitték szerte a törökkel vívott harcok híreit. A kortársak figyelmét megragadó események következtében, korábban teljesen ismeretlen települések váltak Európa-szerte ismertté. A korabeli ábrázolásokkal foglalkozó tanulmányok kimutatták, hogy a XVII. századi metszetek és rézkarcok külföldön készültek. A legtöbb magyar vár- és városábrázolás eredetileg könyvillusztrációként jelent meg, az egyes lapok csak később függetlenedtek a kiadványoktól. Az állandó háborús helyzet következtében a metszők és rajzolók helyszíni vázlatok, vagy szóbeli tájékozódás alapján komponálták meg képeiket. Többnyire csak a kimagasló fontosságú épületeket, az erődítésrendszer jellemző pontjait vették alapul. A környezetet vagy a kevésbé fontos részleteket fantázia alapján, a művészi térkitöltés eszközei és a képzelet segítségével alkották meg. Az újabb ábrázolások rendszerint a korábbiakat követték, így a század folyamán egészen a felszabadító háborúkig, egy-egy alaptípusra visszavezethető sorozatok keletkeztek.

1 Az egyes művek ennek következtében váltakozó értékűek. A készítőnek nem is mindig volt célja feltétlenül hiteles látképek közreadása. így találjuk a munkánk tárgyát képező, Szikszót ábrázoló rézkarcok esetében is. A várakat, városokat bemutató látképek (veduták) megszületésének itt vázolt körülményei felvetik az ábrázolásbeli, topográfiai hitelesség kérdését. A fenti okok miatt egyes szerzők hajlamosak a veduták döntő többségét a hamis, fantázia szülte ábrázolások közé sorolni.

2 Ezért a Szikszóról készült rézkarcok közreadásán túl, azok keletkezési körülményeit és topográfiai hitelességét is igyekeztünk áttekinteni. A fejlett önkormányzattal rendelkező Abaúj megyei mezőváros (oppidum) a XV. század óta a szőlőművelésben-bortermelésben és az árukereskedelemben betöltött szerepének köszönhette virágzását. A XVI. században a reformáció egyik helyi központja lett. Prédikátorai és iskolájának rektorai között olyan jeles személyek tevékenykedtek, mint Bencédi Székely István, Dévai Biró Mátyás, Batizi András.

2, A török terjeszkedés az 1540-es évektől éreztette hatását a vidéken. 1544-ben a budai pasa Miskolcig pusztított. Borsod és Heves megye déli területe behódolt. Fülek 1554-ben történt eleste újabb területekkel növelte a hódoltsági sávot. Az 1550-es évek végétől Miskolc és Szikszó török adót fizetett. 1564-ben Borsod megye portáinak fele behódolt. A tatár portyák következményeként az 1567-es rovásadó jegyzék a Hegyalja legnagyobb részét elpusztítva és a töröknek hódolva találta.

4 Az 1580-as évekre a törökök már a Hegyalja szőlőművelésének hasznából is részesedtek. 1581-ben nagy keserűséggel írták a szepesi kamarának, hogy a törököknek „az Tharczalyakis adott adnak azeö Zeleiektől", míg az korábban csak a törökök „birodalmában" élő extraneusoktól volt szokás.

5 A század végére nagyjából állandósult a hódoltság kiterjedése, a három megye - Borsod, Abaúj és Zemplén - nagyrésze a töröknek rendszeresen adózó hódoltsági peremterületté vált.