A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

RÉGÉSZETI TANÁCSKOZÁS MISKOLCON - B. Hellebrandt Magdolna: A kesznyéteni szkíta kori temető feltárása

A kesznyéteni szkíta kori temető feltárása Kesznyéten község a Sajó és a Tisza által alkotott szögbe települt. Maga a lelőhely a Sajó egyik kanyarulatában, a folyótól északra található, a község nyugati szélén, ahol a szérűskertek voltak. Ma a Szabadság Mgtsz a Kiscsécset Kesznyétennel összekötő műút mellett, annak déli oldalán van. 1984-ben az út északi oldalán, a teleppel szemben a tsz szolgáltatóházat épített, s az épület alapozásakor 20-60 cm váltakozó mélységben sírok kerültek elő, csontvázasak és hamvasztásosak egyaránt. Pusztai Imre növénytermesztési ágazatvezető értesítette a Herman Ottó Múzeumot, s 1984. november-december hónapjaiban végeztük a leletmentést, s miután december közepén az építőbrigád fagyszünetet tartott, 1985 nyarán a tervásatást. Az építkezéskor először talált edénytöredékek, spirálfüggők, bronzkarperecek valószínűleg két hamvasztásos sír anyagát tartalmazzák. A 3. sír csontvázas volt, ezt már mi bontottuk ki (1. kép). Sírfoltja hosszú, kb. téglalap alakú volt, lekerekített sarkokkal. A váz tájolása K-Ny, a koponya keletnek feküdt. Érdekessége, hogy a törzs hasra fektetett, a lábak bal oldalt zsugorítottak. A bal karcsontok a törzs fölött helyezkedtek el szögben, tehát a halott karját behajlították, s ezen nyugodott a koponya. A bal felkarcsonttól északra füles bögrét találtunk. A sír érdekessége még, hogy a koponya felszedésekor, ez alatt egy bögre volt, mely jellegzetes füles típus, de a füle hiányzott, a törés régi, tehát így tették sírba. A váz mélysége 46 cm, de az építkezést megelőzően kb. 45 cm-t letoltak az eredeti felszínből, így a sírt tulajdonképpen 91 cm mélyre temették. 1984-85-ben összesen 36 sír került elő. Megállapítható a temető nyugati széle, s az elbeszélésekből az, hogy nagy kiterjedésű, hiszen a közelben (kb. 100 m) kerítés építésekor is találtak régészeti tárgyakat. A HOM Régészeti Adattárában is van egy adat (Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XII/1973. 600. o.), miszerint Galuska Imre ref. lelkész 1972-ben egy lándzsát és egy korongolt edényt adott innen a múzeumnak. Fűrésztelep volt az út északi oldalán, s annak felállításakor bukkantak a tárgyakra. A tsz-telep később az út déli oldalára települt, s ezen a területen is kerültek elő leletek. A temető 36 sírja közül 13 sír csontvázas, 23 hamvasztásos, ez utóbbiakból 7 szórt hamvas, 5 urnás, 9 sírt csak azonosítani lehetett, s 4 bolygatott. A temető rendkívül változatos képet mutat a temetkezési szokásokat illetően. A csontvázas síroknál a K-Ny, Ny-K, DK-ÉNy tájolás is megtalálható, sírmélység 20 cm-től 115 cm-ig váltakozik. Gazdag például a 12. sír, mellyel 32 tárgyat temettek el, a 13. sírnál 50 darabot találtunk, bár itt a nyaklánca révén volt a magas mellékletszám. A lánc borostyán-, agyag- és üvegpaszta gyöngyöt egyaránt tartalmazott. A csontvázas sírokat jobb és bal oldalakra egyaránt fektették, de ebből nemek szerinti megoszlásra nem lehet következtetni. Érdekesek a kettős sírok, s az a több hasonló temetőben meglevő szokás, hogy követ tettek a sírba. Az alföldi területeken, s így Kesznyétenben is feltűnő ez, hiszen természetes állapotban itt nem fordul elő kő, tehát a szándékosság nyilvánvaló.