A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: Az egyéni és háztáji juhászat Ároktőn (Adalékok a juhászat mai formáihoz)

Az egyéni és háztáji juhászat Ároktőn (Adalékok a juhászat mai formáihoz) Kitüntetett helyet foglal el a hazai néprajzi kutatások körében a pásztorélet és az állattartás. Az erre vonatkozó publikációkat már a felszabadulás után is, de legutóbb huszonhárom esztendeje terjedelmes bibliográfia foglalta össze.

1 Az állattartáson belül a juhászat szintén kiemelkedő figyelemnek örvend. Az utóbbi évtizedekben-években a kisebb számban tartott háziállatok kutatásában is jelentős előrelépés történt.

2 A néprajzi szakirodalomban azonban szinte alig találkozunk olyan publikációkkal, amelyek a mai állapotokról tudósítanak. Köztudott, hogy a téeszszervezések óta a gazdasági és társadalmi élet, a falu képe gyökeresen megváltozott. Ezeket is tükröznie kellene a néprajzi kutatásnak, nehogy ismét 50-100 éves távlatból kelljen nekilátni egy-egy fontos gazdasági-társadalmi változás leírásának. Egyes szerzők természetesen figyelmet szentelnek a változási, átalakulási folyamatoknak, mások kimondottan változásvizsgálatokat végeznek.

3 Sárkány Mihály egy észak-magyarországi falu gazdaságának felszabadulás utáni átalakulását vizsgálta.

4 A ma néprajzi vizsgálatának azért is van fontos szerepe, mert még a „Gutenberg-galaxis" és az elektronikus jelrögzítés világában is előfordulhat, hogy később lényegessé váló események, hétköznapi gyakorlatok, történések maradnak lejegyezetlenek, rögzítetlenek. A juhászat országszerte a nyolcvanas évek elejére mélypontra süllyedt. Az egyéni juhászat nagymértékben visszaszorult, ehelyett az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek juhállománya lett döntő jelentőségű. De nagyon fontos szerep illeti meg a háztáji juhtartást is. 1984-ben Debrecenben az Európai Állattenyésztő Szövetség juhtenyésztési konferenciát rendezett. Megállapították, hogy a magyar gazdaság ápolt és szemre is szép szántókkal büszkélkedhet, de ezzel ellentétben áll a gazos, rossz legelők állapota. A kelleténél soványabbak az állatok, elavult az épületállomány. A juhoknál eddig a fajtuniverzális (húst, tejet, gyapjat egyaránt adó) nemesítésre törekedtek, s ez nem vezetett jó eredményre. Egyes termelőszövetkezetek pedig már bérbe adták nyájaikat, hogy legalább ne fizessenek rá.

5 Ároktő a Közép-Tisza-vidéken Mezőcsát vonzáskörzetében fekszik. Tiszadorogmával közös termelőszövetkezete van. A statisztikai adatokból az látszik, hogy Tiszadorogmán volt jelentősebb a juhtartás, Ároktőn magasabb és intenzívebb szarvasmarhatartással számolhatunk. Az egyéninek megmaradt gazdák aránya Tiszadorogmán nagyobb, de Ároktőn is akad néhány nagyobb egyéni dinasztia. A Dél-borsodi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek saját nyájai is vannak. Ezek a téesznyájak. Emellett a háztáji ágazat kezelésében két háztáji falkát is fenntartanak . A két falkához két juhászt szerződtetnek. A juhászfogadás minden év április elején történik. Ároktőn 14 éve ezt a feladatot Halász Vince és Halász József (testvérek) látják el (1. kép). A Halász család régi juhászdinasztia. Már apjuk, nagyapjuk is juhász volt. Tizenöt testvér van a Halász családban, 9 fiú, 6 lány: József, Barna, Lídia, György, Károly, Erzsébet, Mária, Júlia, János, István, Sándor, Vince, Magdolna, Lajos és