A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Ujváry Zoltán: Cigánymaszkos alakoskodók
Cigánymaszkos alakoskodók A cigány az európai folklór legnépszerűbb alakjai közé tartozik. Világjáró figurának tekinthető, aki nemcsak az orális hagyományban, hanem az irodalomban és a művészetben is a föld számos pontján megjelenik. Egyike a legrégibb genre-típusnak. Különösen nagy népszerűségre tett szert a kisepikai műfajokban, elsősorban az adomában, valamint a szokáslagyományban, különösen a maszkos alakoskodó játékokban. Színpadi figuraként való megjelenítésére Magyarországon már a 17. századtól van adat. Természetesen nyomban felvetődik az a kérdés, hogy az irodalom vagy a folklór cigánya mennyiben felel meg a valóságbeli cigány embernek. Erre aligha lehetne egyértelmű feleletet adni. A cigányság ábrázolása és a valós cigányélet között gyakran óriási a különbség. A cigányok európai megjelenésének és fogadtatásának történetét kell ismernünk ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk. S bár a cigányok magyar területen már a 13. században megjelentek, de ezt követően még hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy irodalmi típussá, genre-alakká váljanak. Gyakorlatilag mind Magyarországon, mind Európában általában évszázadokra volt szükség ahhoz-ezt tételezhetjük fel a cigányság európai fogadtatásának történetéből -, hogy a tágabb értelemben vett nagyközönség, a jobbágyok, parasztok, a városi polgárság és az értelmiség körében a cigány az elbeszélések, az adomák, a játékok sajátos alakja, egyfajta típusa legyen és aki egy korábbi negatív figurából pozitív töltésű szereplővé változzék. Úgyszintén kérdés azonban, hogy a cigánysággal szemben gyakran máig ható ellenérzések, fenntartások és a legkülönbözőbb negatív vonásokat tartalmazó előítéletek ellenére hogyan vált az irodalom, az orális hagyomány - és a népi dráma - cigánya kedvelt és szimpatikus alakká. Véleményem szerint az irodalom, a színjáték cigány alakja nagymértékben a romantikus elképzelések szülötte, akiben egy sajátos típus rögzült. Ugyanolyan anekdotikus figura és színjátéki szereplő, mint az ugyancsak tértől, időtől és történelmi hitelességtől elválasztott s az orális hagyományban hasonlóan egyénített figuraként szerepeltetett mór, szerecsen vagy a népi drámában is kiemelkedő helyet kapó török. A cigány a magyar dramatikus játékokban gyakoribb minden más maszkos alaknál. A cigánymaszkos alak az egész magyar nyelvterületen általánosnak tekinthető. A vallásos jellegű darabok kivételével az alakoskodó játékoknak alig van olyan alkalma, ahol cigánnyal nem találkozunk. A recens népi hagyomány áttekintés előtt néhány müdrámai előképre utalunk. Rendkívül figyelemre méltó, hogy a cigány alakja már a magyar műdráma korai darabjaiba bekerült. Egy ismeretlen szerző 17. század végén írt drámájának közjátéki szereplője nyolc cigány. Konfliktussal itt még nem találkozunk. A cigányosan írt verses szöveget - a hidegtől, a téltől való félelmet, a meleg, a nyár óhaját - a cigányok egymás után elmondják. 1 Egy iskoladráma közjátéka is a cigányokról szól. A probléma az előzőhöz hasonlóan a hideg. A verses intermediumban „dühös ellenségüket, a telet, Jupiter jóvoltából megölik". 2 Ezek a cigányok még elnagyolt figurák, a cigányságra távolról tekintő szemléletet mutatnak.
