A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Bükk-vidéki adatok a paraszti munkaerő migrációjához

hegység területének népessége sem. Az alábbiakban a Bükk hegység, illetve a Bükkalja településeinek munkamigrációjához közlök adatokat, a fentebb vázoltak figyelembevételével. Magam a táji munkamegosztás keretei között tartom értékelhetőnek a munkaerő vándorlásának különböző formáit is: az itt élő népesség egy része saját munkaerőfeleslegét cserélte el a mezőgazdálkodó területek - főleg az Alföld és Kelet-Dunántúl népességének termékfeleslegére; így a szabad munkaerőt a táj sajátos „termelési produktumának" tartom. A Bükk-vidék, főleg a Bükkalja települései - az egészségtelen birtokstruktúra, valamint a gyenge talajminőség következtében - azon régiók közé sorolhatók, amelyek a legtöbb summást adták a mezőgazdasági területeknek, főleg uradalmaknak.

8 Bizonyára így volt ez a munkamigráció korábbi formáinál is. Hogy más területen végzett idénymunkának tájunkon is korai előzményei lehettek, azt jól példázza a következő, 1683ból származó cserépfalui adat. Egy cserépi tanú vallomásában szerepel: „.. . az elmúlt harmadik esztendőben Szent Istványon arattam kepét.. A XVIII. századi urbáriumok szövege már egyértelműen jelzi azt a feszültséget, amelyet falvainkban - jobbára zsellérek és töredéktelken élők révén - a munkaerőfelesleg okoz, s igazolja, hogy a tájon a napszámosmunkának igen nagy jelentősége volt. Érdemes ezért szövegüket részletesen is idézni: Borsodgeszt (1770): „.. . aMiskoltzi piatz pedig két mértföldnyire vagyon tőlünk az hol mind a szükséges dolgokat meg vásárolhattyuk, mind pedig ha Helybe való szőllő Hegyünkön munkát nem találunk, ottan a szegénység kézi munkája által pénzt kereshet."

10 Kacs (1770): Mivel sovány és gyenge a földterület „.. . többnyire Miskótzon s Daróczon teendő, s azért adni szokot napi számmal segítyük magunkat, s abbúl fizettyük adóinkat."

11 Mályinka (1770): „Miskolczi piacznak két melföldnire (sic!) való lete ahol kézi munkálkodással pénzre szert tehetünk ...

12 Noszvaj (1770): „. . . a gyalogok .. . kepével keresik kenyereket és kapával itt az hegyben vagy határos Eger várossá Szőllő hegyén .. ,"

13 Parasznya (1770): „. . . vagyon Piaczunk Miskolczon, egy Mély Földnyire (sic!) vagyon, az holott is kézi munkánkai Pénzkeresésre alkalmatosságunk adatik...".

14 Tibolddaróc (1770): „... a Földes Uránk Szőllejetiben kapálni és pénzt keresni módunk és alkalmatosságunk vagyon, és ha itten munka nem találtatnék Miskolcz két mértföldnyire fekszik tőllünk, ottan is napi számra pénzt kereshetünk.''.

15 Varbó (1771): „Miskolczi Piacznak Helységünktül egy mély földnyire (sic!) való léte ahol ket kezi munkálkodásunkul pénz kérésre jo alkalmatosságunk vagyon." Alább ugyanezen irat arról tanúskodik, hogy a varbóiak minden második évben Tokajba jártak szüretre, a földesúr szolgálatában.

16 Végezetül, kontrasztként érdemes idézni a visnyóvak szavait, akik éppen a fentiek hiányát jelzik (1771): „Káros fogyatkozásunknak tartjuk azt, hogy a Városhoz távol vagyunk, az honnatpénzt kereshetnénk kézi munkával vagy egyéb képpen kereshetnénk... "

17 A fenti adatok azt jelzik, hogy - a tájon belül mindenképpen - nagy hagyományai voltak a munkamigrációnak, s nem zárható ki, hogy a recens gyűjtések révén feltáruló munkaerő-vándorlásnak több évszázados hagyományai vannak. A XVIII-XIX. században a Bükkalja szőlői szívhatták fel a munkaerő-felesleg zömét, ahol már ekkor a „bérmunka" sajátos formája alakult ki. Az említett daróci, uradalmi szőlő mellett főleg Eger, s különösen Miskolc szőlői igényeltek sok kapást: nem lehet ugyanis kétséges, hogy a miskolci piac nagy vonzását éppen az jelentette, hogy a szőlőmunkás napszámosok felfogadásának színhelye volt. Bizonyára felszívták a munkaerő-felesleg egy részét az egyes falvak szőlőhegyei is. Úgy vélem, hogy a summásmunka általánossá válásának, a nagyobb távolságban való munkavállalásnak egyik okát a mátraalji és bükkalji szőlők filoxéra következtében történt pusztulásában kell keresnünk, amelynek okán jelentős munkaerő-felesleg képződött. A Bükkalja valamennyi településéről jártak el summásbandák és részes aratók a