A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Bükk-vidéki adatok a paraszti munkaerő migrációjához

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK Bükk-vidéki adatok a paraszti munkaerő migrációjához A tradicionális paraszti kultúra kutatói számos vonatkozásban igazolták, hogy különböző adottságú tájak, s azok eltérő kultúrájú népessége között a gazdálkodás, a termelés rendjében sajátos kiegyenlítődési folyamat figyelhető meg. Különösen szembetűnő ez a hegyvidéki és az alföldi népesség viszonylatában, melyek között nagy hagyományú, harmonikusan működő táji munkamegosztás ragadható meg. Ennek legáltalánosabb vonása az, hogy a hegyvidéki népesség speciális termékeit, valamint munkaerőfeleslegét cseréli el az alföldi populáció gabonájára és egyéb élelmiszer-feleslegére. Ez az általános, domináns vonulat persze erősen differenciált, sokszínű tevékenységi formát és cseretípust, s változatos termékskálát takar. Az eltérő adottságú tájak közötti munkamigráció, a populáció egy részének távolabbi területeken való munkavállalása természetesen általános történeti-etnológiai jelenség, amely a középkor folyamán Európa számos területén adatolható. (Bizonyára fellelhetők nyomai más kontinenseken is.) Bár igazán csak a kapitalizmus idején terebélyesedik ki, a feudális kori röghözkötés sem tudta teljesen megakadályozni a munkaerő migrációját. A német történelemben már a XIV. századból kimutathatók korai formái, de kontinensünk számos más térségében is felbukkan.

1 A szabad munkaerő vándorlása gyakran országhatárokon keresztül is zajlik, s a zömében mezőgazdasági tevékenység mellett alkalmanként speciális szakértelmet, tevékenységi formákat is közvetít (olaszok az alpesi alagutak és a Szuezi-csatorna építésénél, görög márványfejtők Romániában és Egyiptomban, bolgár ácsok és szerbiai kőművesek külföldi munkavállalása stb.).

2 A munkaerő vándorlásának legfőbb mozgatója azonban mégis a mezőgazdaság éves ciklusának rendjéhez igazodik. A nyári nagy mezőgazdasági munkák azok, amelyek a legerőteljesebb népességmozgást indukálják. Általános érvénnyel fogalmazza meg ennek törvényszerűségeit a jeles francia történész, Fernand Braudel: „A termékeny mélyföldek megnyílnak a szegény - gyakran zord, hegyes - vidékek napszámosai előtt, és társulás jön közöttük létre, amelyről számtalan példa ... bizonyítja, hogy hatalmas erejű életszabály. Ezer meg ezer alkalommal vagyunk tanúi a tömegek lefelé özönlésének."

3 A történeti és néprajzi kutatások számos vonatkozását dokumentálták már a magyarországi munkaerő-vándorlásnak, s jól ismerjük ma már annak főbb tendenciáit is, különösen Sárközi Zoltán és Rácz István kutatásai révén.

4 Ezek eredményeként a XVI. századtól kezdve adatolható hazánkban a mezőgazdasági népesség periodikus migrációja. Egyebek között Paládi-Kovács Attila kutatási eredményei igazolták, hogy a kaszás vándormunkások megjelenése az Alföldön nem a kapitalizálódással járt együtt, hanem sokkal korábbi jelenség, s a migráció irányai lényegében változatlanok voltak a XVI-XX. század között.

5 Bár maga a summásmunka XIX. századi eredetű, s elterjedésének feltétele a jobbágyfelszabadítás és a kapitalizálódás, a bérmunka elterjedése volt, maga a vándormunka, konkrétan a hegyvidék és az Alföld közötti munkaerő-migráció sokkal régebbi gyökerű.