A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24. (Miskolc, 1986)

FEJEZETEK A TAKTAKÖZ NÉPRAJZÁBÓL - Bencsik János: Kísérlet a Taktaköz néprajzi elemzésére az egyházi anyakönyvek és a recens néprajzi anyag segítségével

ahány lyuk van a rostán. Ha a kotló nem akart nyugodtan ülni a fészken, akkor férfigatyát dobtak a rostára, hogy elnyomják vele a kotlót. Ugyanilyen céllal férfisurcot is dobhattak rá. A márciusi csirkét tartották a legszerencsésebbnek; a bimbóra ültetést kerülték, ahhoz nem volt szerencse. A másodültetés ideje az asztag alá ültetés volt, vagyis akkor legyen kiscsirkéjük, amikor a kalászosok nyomtatása, cséplése zajlott. Ladányban Luca éjszakáján mezítelenre vetkőzött a családapa, kiment a tyúkólhoz, piszkafával megkotorta a tyúkokat, közben ezt mondotta: „Az én tyúkom tije-tojjon, A másé meg kitty-kotty!" Karácsony reggelén egy másik bőségvarázslással találkozhattunk: a férfi hordó abroncsába 9-féle magot (köles, kukorica, árpa, búza. . .) adott enni a tyúkoknak azért, hogy sokat tojjanak, illetve hogy ne tojjanak széjjel. A bemutatott hagyományos elemek, szokások, terminológiák ismét a közép-tiszai, illetve hajdúsági kapcsolatokra utalnak. Lássunk adatokat a népi táplálkozás köréből is. A kenyérsütés körüli munkák a híg kovászotással veszik kezdetüket. A kelesztéshez párt használtak. A pár szárításához páros kast, páros teknőt alkalmaztak. Előfordult azonban, hogy a kenyértésztából vettek „mag"-ot. A fogyasztáshoz elővett kenyeret megszelték. Az egyszerre levágott, nagyobb kenyérdarab volt a pille, a kisebb szelet a karé kenyér. Ha a szeles közben körül fordított kés nem találkozott az előző vágással, akkor azt mondották a szelőnek, hogy ma is hazudtál. Ide sorolható a kenyérsütés idejére vonatkozó szexuális megtartóztatás szokása is. Arra ügyeltek, hogy amikor új asszonyt hoztak a házhoz, akkor kioktassák a fiatalembert. Ilyenkor az idősebb asszony (rendszerint az anyós) azt mondotta az ifjú férjnek, hogy most ne nyúlj az asszonyhoz, mert meg kell tudni, hogy milyen kenyeret süt (Csobaj)! Ladányban e tilalom, a szexuális megtartóztatás az aratás idején bukkant fel. „Az anyósom azt mondotta, hogy meg ne babráld az asszonyt, mert egész évben felválik a kenyér héja"! Ismerik Taktaközben is a tojásos tésztából gyúrt, elnyújtott, szárított, majd tördelt száraztísztát. Prügyön és Csobajon a lebbencs - Tisza vidékén is használatos - elnevezése is előfordul. E száraztísztából készült sűrű, krumplis étel az öhön, miként a Hajdúságban.

15 Nem slambuc, mint a Tisza mentén, vagy cserászka, mint a csaknem szomszédos (palócos) Polgáron. A főtt burgonyából készült, búzalisztes étel neve cinke s nem patyolat zsámiska, mint a Zempléni-hegyvidéken. A tejjel, tejföllel (és liszttel) készült habarást ismerik: habart krumplileves stb. A rántott (zsírba pirított liszt) bab neve rőstölt paszuly. Az eddigiekből egy erőteljesebb alföldi, közelebbről közép-tisza-vidéki, illetve hajdúsági kapcsolat képe bontakozik ki. Ezt erősítik további adatok is, mint a kukoricaszár vágására használt eszköz neve: gagues (Tiszaladány). Vannak adatok azonban az északi tájak és a taktaközi falvak kapcsolatára is, így e falvakban a nők teherhordásával kapcsolatos terminológiák nyomán Hernád-vidéki kapcsolat rajzolódik ki. A vizsgált taktaközi településeken a teherhordáshoz használt fehér vászon lepedő neve zajda. A teherhordást zajdolásnak mondják. Az asszonyok zajdolnak.

16 Az 1940-es évek elején még felbukkant a ponyus (Báj), és a csojazd (Csobaj) elnevezés is.

17 A zajda mellett előfordult az aj da terminológia (Tokaj). A mai adatközlő nem is tesz különbséget a zajda és az abrosz között, rákérdezésre azonban abrosz alatt asztalterítőt értenek. Még érdekesebb képet kapunk, ha megemlítjük, hogy a Tiszaladánnyal szoros exogámikus kapcsolatban levő Tiszaeszláron és Tiszadobon, továbbá a Prügy exogám társközségében, Tiszadadán, e három Tisza menti faluban is zajda a batyuló ruha neve.