A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Pap Miklós: Hordósütő vasak a Hegyalján

úgy a hordó űrtartalma évről évre kevesebb lesz, mint a hitelesített űrtartalom. Ezen a régebbi időben úgy segítettek, hogy a régi hitelesítés évétől kezdődően a bor eladásának évéig évenként bizonyos mennyiséget leszámítottak, levontak az űrtartalomból. Az olyan hordósütő vasakat, amelyekkel különböző illetékek, vámok stb. lefizetését igazolták, már ősidők óta használtak. így Magyarország területére történő borszállításoknál már a rómaiak is alkalmaztak hivatalos jeleket, de a lengyel borkereskedők és hatóságok az 1600-1700-as években is használtak ilyet. Ez időben a borszállítmányokat még nem kísérték kísérőlevelek, hanem az ókori „vámhivatalok" beégetéssel igazolták a hordón a vám lefizetését. A tulajdonjegyes megjelölés lényegesen későbbi. Nagyjából egybe esik a vasútforgalom megindulásával. Hegyalján — hasonlóan az ország többi részéhez — a borokat mindig hordóstul adták el. Nem is lehetett másképpen, hiszen a borkereskedelem egyik legnagyobb kiadási tétele még az 1700-as években is a szállítási költség volt. Ez sokszor felemésztette az áru értékének ötven százalékát is. Például 1757-ben egy hordó bor Kievbe szállításának fuvardíja 16—20 rubelbe került, ugyanakkor egy hordó bor ára 40-60 rubel volt. Ez időben sajnos nemcsak a harmincadhivatalok szedtek vámot, hanem jogosan, jogtalanul főurak, városok, katonák szinte a leglehetetlenebb jogcímeken. Tudunk olyan esetről, hogy az 1300-as évek közepén a Szerémségből Sopronba szállított 15 hordó bornak a szállítása 6 hordó bor értékébe került, illetve a 15 hordó borból 6 hordó bor vámot kellett fizetni. Ilyen tetemes szállítási költségek mellett az üres hordókat visszaszállítani képtelen ráfizetés lett volna. Az üres hordók visszaszállítása csak a vasúti forgalom megindulásával vált kifizetővé. De nem is volt ebben az időben drága a hordó, hiszen a fának még bővében voltunk. Hogy mennyire nem tulajdonítottak a hordónak nagyobb értéket azt bizonyítja az az 1680-ban kiadott tolcsvai korcsmarendtartás, mely szerint a város részére vásárolt hordós borok hordói közül minden negyedik seprővel együtt a borbírák salláriuma volt. De a korabeli hordók nem is igen bírták volna ki a visszaszállítást. Örültek a polgárok, ha az odaszállítást kibírta, mert akkor még nem voltak vasabroncsok, hanem a dongák összetartására hasított mogyoró vesszőt használtak, melyet vékony fűzvesszővel birkéztek, kötöttek össze a borkötők. E kötés pedig igen jó, ha nyugalmi állapotban, nedves pincében egy évig is eltartott. Amikor a mogyorófaabroncsos hordókat felváltotta a vasabroncsos, a hordók élettartama meghosszabbodott, szállításra való alkalmasságuk fokozódott s kezdett általánossá válni a hordók visszaszállítása s ezzel kapcsolatban a hordók tulajdonjegyes jelzése is. A Hegyalján talált legrégibb hordósütő vas egy 1608. évben készült tállyai címeres égetővas, amely sajnos valamelyik alföldi gyűjtőhöz került. A Tokaji Múzeum birtokában lévő sütővasak között legrégibb két 1738-as Tokaj felírásos, címeres sütővas, mely minden bizonnyal Tokaj város sütővasa volt, ámbár a címer, mivel magyar címer és nem a város címere, azt feltételezi, hogy inkább hitelesítő vasként használták. A sütővasak zöme az 1750—1850 évek közötti időből szármázik. A hordósütő vasak tartalmi anyaga, jelentésrendszere lényegesen eltér a bilogok jelzésrendszerétől. A legrégibb bilogjelzések ugyanis rendkívüli hasonlóságot mutatnak a rovásírások betűihez, vagy a középkori kerámiák szimbolikus jelzéseihez. E jelenség a bilogozás rendkívüli ősi voltát tanúsítja, ugyanakkor a hordósütő vasaknál ilyen jelzéseket nem találunk. Hacsak ilyennek nem tekintjük a lengyel borkereskedők által vésett jeleket. A lengyel borvásárlók ugyanis amikor megvásároltak egy-egy hordó bort, bicskájuknak kanálszerűén begörbített pengéjével a vásárló nevének kezdőbetűjét, szimbolikus jelét, vagy cégjelzését belekarcolták, belevésték a hordófenékbe. A hegyaljai rátarti bortermelők nemcsak abban vetélkedtek, hogy kinek a pincéjén van a legszebb lakat, kinek az üvegén van a legszebb tulajdonjegy, vagy címke, hanem