A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Udvari István: Adalékok a szórványukránság XVIII. századi történetéhez Szabolcs megyében
Szabolcs megye etnikai összetétele a XV1I-XV111. század folyamán a jelentősen módosult a népességmigráció révén, de hangsúlyozni kell, hogy a népesség túlnyomó többsége továbbra is magyar maradt. Ezt bizonyítja a reformátusok túlsúlya, akik minden kétséget kizáróan magyarok voltak. Magyar volt a római katolikusok többsége, valamint a görögkatolikusok egy része. 17 A helytörténeti irodalom és névtani feldolgozások lapozgatása arról győzött meg bennünket, hogy a középkori lakosság egy szűk rétege legtöbb faluban nem pusztult el teljesen és különböző utakon-módokon átmentette a határ-, ill. dűlőneveket, amelyek egyetlen községben mutatnak arra, hogy idegen etnikum hozta volna létre őket. A kárpátukrán lakosság számbeli gyarapodása, területi terjeszkedése a Kárpátmedence északkeleti részein a XV—XVI. században felgyorsult. Szabolcs megyében a XVI. század második felében jelennek meg első telepeik, melyekről csak szórványos adatok állanak rendelkezésünkre. Levéltári források 1555-re teszik a bácsaranyosi parochia alapítását. 18 Vencsellőn 1549-ben A Bárhoryak birtokrészén 6 ruthén jobbágyot írtak össze. 19 A Zemplén megye északi részén is birtokos Báthoryak Királytelekre telepítettek ruthén jobbágyokat. 20 Avissi ruthének szervezett egyházi életéről egy 1594-es könyvbejegyzés tanúskodik. 21 Nagyobb számban a tizenötéves háború idején jelentek meg a megyében. Szabolcs vármegye 1606-ban Karász községben tartott gyűlésen már „felszólal a jogosulatlanul eskető orosz batykók ellen". 22 A szabolcsi rendek 1636-ban a reformátusok érdekében újabb resolutiot hoztak, amely szigorú büntetés terhe alatt megtiltotta, hogy keleti szertartású ukrán papok, az „orosz batykók" reformátusokat eskessenek. 23 Pataki István mándoki református esperes (senoir) 1666-ban a vármegyének küldött informáló levelében reformátusok „orosz hitre" való áttéréséről szól: „Némely vétkes és illebere" personák a mieinktől nem copultatván orosz batykókhoz confugialnak". E levél korai tudósítást nyújt a pócsi „oroszokról" is, akik a helyi református templom elfoglalását akarják. ,,A pócsi templom felől hallatszik, hogy a méltóságos ő nsga ecsedi udvarbírája Irsa Miklós uram engedelméből az ott való oroszok akarják occupálni magyaroktól, a nemes vármegyét requirálljuk, kérvén találjon módot benne, hogy az templom a mieinktől ne abalienáltassék". 24 E források rámutatnak arra, hogy az ukránmagyar népi érintkezésben a vallási különbségek nem képeztek akadályt, s részben magyarázatot adnak a forrásokban ruthéneknek, oroszoknak nevezett elemek magyar családneveinek eredetére. Említettük, hogy a fonásokból és feldolgozásokból egyértelmű kép rajzolódik ki az ukránok által később megült települések középkori lakosságának megfogyatkozásáról. Megfigyelhető az a tendencia is, hogy a török hódoltság idején azokban a falvakban, ill. falurészekben jelennek meg ukrán jobbágyok, amelyek birtokosainak így a Rákócziaknak, Báthoryaknak, Barkóczyaknak, az északi, ukránok lakta területeken is voltak birtokai. 2 5 A XVII. században így kerültek ukránok Máriapócsra, Baktára, Nyírpazonyba, Petneházára, Jákóra. Baktalórántházáról a dicatorok 1648-ban feljegyzik, hogy a magyarok és ruthének vegyesen lakják. 26 Ide sorolható Mándok is, ahova a Forgáchok a XVII. század második harmadában telepítettek „oroszokat", akiket 1680-ban „Gróff Gimessi Forgács Ádám és Simon őnságok Plenipotentierusa eő urok jövőre (? ) való dispositiojaig es gratiajaig" szabadságokban megerősített. 2 7 A fentebb elemzett okok miatt megfogyatkozott jobbágy munkaerő pótlására a szerencsi, ill. sárospataki uradalmakhoz tartozó Szabolcs megyei Rákóczi-birtokokra, Bércei, Gáva, Szabolcs, Büd, Tímár 28 községekbe 6-8 hetes robotra hajtották be az ukrán jobbágyokat. Az 1684-ben elpusztult Büd község határának egy részéről korabeli források feljegyzik, hogy makovicai jobbágyok művelték. 29 A XVII. század közepéig Szabolcs megyének mindössze néhány községében éltek ukránok. Erre nézve némi támpontul egy 1654-es az egri érseknek felterjesztett jelentés
