A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Udvari István: Adalékok a szórványukránság XVIII. századi történetéhez Szabolcs megyében

szolgálhat támpontul, mely szerint az egri egyházmegye tiszántúli részén, valamint a váradi egyházmegyében (Szabolcs, Szatmár megyék, Hajdú kerület, Bihar megye) huszonnégy görög szertartású pap szolgált. 1686-ban Nagykálióban a szabolcsi görögkatolikus lelkészeknek az unió megerősítéséről hozott határozatát 15 pap írja alá. Tasson két pap szolgált, ketten Szatmár megyeiek voltak, két pap szolgálati helye pontosan nem határozható meg. 1686-ban megszervezett parochiák voltak: Újfehértó, Pócspetri, Vaja, Máriapócs, Nyírkarász, Petneháza, Nagykálló, Kércs, Nyírtass, Piricse. Az ukrán települések többsége a XVII. századvégén, a XVIII. század elején a török hódoltság fokozatos megszűnte, ill. a Rákóczi-szabadságharc elfojtása után jött létre. A Szabolcsba települt szabad költözésű, az alföldi gazdálkodást nem értő, a hegyvidéki életmódhoz szokott ukránság beilleszkedése nem volt problémamentes. Az életmódváltás, a táplálkozási szokások megváltozása betegségeket idézett elő.

30 Egy részük nem vállalta a szokatlan állami, megyei és földesúri terheket, visszahúzódott északra, ott folytatva szabadabbnak tűnő életmódját.

31 A századforduló táján Szabolcsba leereszkedő ukránság elhelyezkedéséről, jogi, gazdasági állapotáról Acsády Ignácz, Bél Mátyás (1736) munkái tájékoztatnak. Az adózó népesség számbavétele céljából 1715-ben megtartott, majd 1720-ban helyesbítésére megismételt országos összeírás Magyarország népességéről, társadalmi összetételéről, mezőgazdasági helyzetéről szolgáltat adatokat. Az összeírást Acsády Ignácz dolgozta fel. A XV111. század eleji Magyarországról írott nagy munkájában az ország népi-nemzetiségi összetételének megállapítására is kísérletet tett. Szabolcs vonatkozásában arra figyelmeztet, „hogy a valóságban a lakosság nem volt annyira magyar, mint azt a magyar nevek száma jelzi". E megállapításánál idéz egy 1720-as vármegyei adóügyi felterjesztést, melyet a megye azért csatolt az 1720-as összeíráshoz, mert fontosnak tartotta, hogy rámutasson arra: több községben lakóhelyüket változtatgató, ide-oda vándorló ruthének élnek, akiknek adózóképessége korlátozott. 1720-ban „egészen ruthének" : Újfalu, Timár, Buj, Kércs, Pócs, Beitek, Érkenéz (három jobbágyon kívül), Gelse (két jobbágyon kívül), Karász (3—4 jobbágy kivételével), Szabolcs; nagyobb részben ruthének lakják; Aranyos, Lövőpetri, Tass, Újfehértó, Ajak, Napkor, Zalkod, Viss, Levelek, Bessenyőd. Fele részben ruthének lakta: Balsa, Baktalórántháza, Piricse; harmadrészben: Petneháza, Pócspetri; negyedrészben: Gyulaj, Nyírmihálydi. Csekély, ill. némi részben ruszinok lakták: Mándokot, Gyürét; Nagykállóban pedig a lakosság hetedrészét alkották. Az 1720-as vármegyei felterjesztésben nagyobb részében vagy teljes egészében ruthénnek jelzett települések családneveinek többsége nem ukrán karakterű, hanem magyar jellegű, ill. magyar képzésű.

32 A kárpátukrán történelem fáradhatatlan kutatójához, az orosz Petrovhoz hasonlóan egyet kell értenünk Acsády feltevésével, mely szerint valószínű, hogy a ruthénnek nevezett népesség egésze nem tartozott feltétlenül az ukrán etnikumhoz; a földesúrhoz való jogviszony jelölésére is szolgáló ruthén szó nem megtelepedett, szabad költözésű jobbágyot is jelenthetett. Bél Mátyás Szabolcs megyéről 1736—38-ban írott munkája egyértelműen jelzi a betelepülés motívumait: ,,Miután a magyarok megkevesbedtek, hogy a megye földje teljesen műveletlen ne maradjon, pótlásként ruthéneket telepítettek ide". Sajnos Bél nem mondja meg, honnan verbuválódtak az ukrán telepesek, csupán arra utal, hogy az elnéptelenedett falvakba a hegyvidékről települtek be. A ruthénekről meglehetősen negatív képet fest, az egyik helyen kóbor, gyülevész, iszonyú, kegyetlen és nemtelen nemzetségnek nevezi őket, egy másik helyen az „emberiség söpredékét" láttatja bennük.

3 3 E jellemzéssel a korabeli kis- és középnemesi szemléletet tükrözi, a feudális uralkodó osztály azon rétegeinek véleményét hangoztatja, akiket egzisztenciálisan is érzékenyen érintett, hogy a ruthének a földesúr-jobbágy kapcsolatban számtalan esetben megbízhatatlan partnerek-