A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: A tapolcai apátság miskolci kúriája

arról tájékoztat, hogy az épületnek van „condinatioja", „contignatioja" azaz emeleti része. Az emeletre ámbitusról fa grádicson, lépcsőn lehet közlekedni. Itt fából, deszkából készült folyosó van, s az emeleti részen négy szoba helyezkedik el. „Ezen tractust mind az Görögök bírják." A kúria alatti kőpincében mintegy száz gönci hordót tudnak elhelyezni. A pincének a bejárata a piac, azaz a főutca felé néz, s ugyancsak itt van a korcsmáros sőrés bormérő helye. „Ezen épületnek — hasonlóan — az elein, az piacz felől vagyon három bót és egy kamara, az mellyben a görögök portékájukat árullyák." Figyelemre méltó a leírásnak azon megjegyzése, mely szerint ezek a boltok fából és tapaszból vannak felépítve. Tekintettel arra, hogy emeletes épületről van szó, arra gondolhatunk, hogy a tégla és homokkő épületrészek között voltak olyanok is, amelyek deszkából — mint pl. az emeleti rész — vagy paticsból — mint pl. az utcai boltok egy része — épültek. Tehát az épület összességében nagyon vegyes benyomást kelthetett. Ezt erősíti meg egy 1745-ös összeírás, amely megállapítja, hogy az épület ugyan kőből készült, de „rendezetlenül vagyon építve", hiszen az utcán van a kő pincerész, de afölött a boltok tiszta sövényből készültek, „hogy a kereskedők mind az csurgás, mind pedig az tüz mián veszedelmesen tárolhatják portékájokat. .. . Mely curia, hogy hasznosabb legyen jövendőben az Boltokat Pinczével együtt meg kell készíttetni, a szobákat reformálni, Istállókat és Szekér Szint készíttetni és csináltatni."

12 Erre a mindenre kiterjedő felújításra, vagy éppen átépítésre került sor 1746—1747 között. Mielőtt hozzákezdtek a munkákhoz elkészítették az épület felszerelésének leltárát, így valamilyen képet alkothatunk maguknak a XVIII. század közepét jellemző felszerelésről. Eszerint a felső szobákban számba vettek: 2 kerek és 1 db szögletes asztalt, vörös bőrrel borított 1 db nagy és 4 kisebb széket, 16 db festetlen faszéket, 1 db „pohárszéket'^ 2 db „Fornax" kemencét, 1 db festetlen ágyat és szalmazsákot, valamint 18 db boros butellát és 3 db egyszerű poharat. Az alsó szoba tárgyainak leírásánál külön kiemelik, hogy 14 db ólomkarikával és ráccsal ellátott ablaka van. Találtak itt 1 db közönséges asztalt, festett ágyat és szintén 1 db festetlen pohárszéket, zöld színű cserépkályhát és egy egyszerű fogast. Az urasági konyhában l-l darab almárium, avagy tányértartó, téglatűzhely, fiókos asztal, valamint főzéshez szükséges kellékek és edények (vasháromlábak, gyúrótábla, rocska) voltak. Az udvaron sütőkemence, valamint két istálló helyezkedett el. Egyik istállóba 8 állatra ökrös kocsit, 4 db igát, 3 db „csikotó"-t, a másikba 1 lovaskocsit, 4 hámot kellékeivel és 3 db lovat vettek számba. Az urasági pincében csupán öt hordó tapolcai és egy hordó egri bor volt. Az építkezés teljes költsége az apátságot terhelte, amely évi bevételének mintegy egyötödére rúgott. Ezekről az Egri Egyházmegyei Levéltárban fellelhető anyag, elsősorban számlák tájékoztatnak. így az építkezéshez 1746-ban Foglár György tapolcai apát megbízásából 253 db fenyőgerendát vásároltak. Az erdők közelsége ellenére Tokajból hozatták a faanyagot úgy, hogy 24 ember segédkezett azok kiválogatásán, s Palkonyáig való leúsztatásán. Onnan a gerendákat szekérrel szállították az építkezéshez. Hasonlóan nagy mennyiségű tetőlécet, s a fedéshez 50 000 darab fazsindelyt faragtattak. A „kőépület" elkészítéséhez jelentős mennyiségű követ kellett „kimetszeni", amelyet miskolci és diósgyőri kővágók egyaránt végeztek. Ezek helybeszállítására „nyárádi emberek vállalkoztak". Az alapanyag felsorolásában éppúgy találkozunk „közönséges kövek"-kel, mint „Pillérnek való alsó és felső vastag faragott kövek"-kel. Téglát az uradalom „Görömbölyi Tégla Házá"-ból szállították, alkalmanként 40 000 darabot. Meszet 350 hordóval a Bükkből, az ottani mészégetőktől hoztak, míg 700 hordó fövenyt, azaz folyami homokot amóti lakosok szállítottak a Sajóról.

13 Az építkezést Mindszentről, Zathureczky László tiszttartó irányította. A szerződésszövegekből annyit tudunk, hogy a kőművesmunkákat az a miskolci, német származású