A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Udvari István: Adalékok a szórványukránság XVIII. századi történetéhez Szabolcs megyében

nek bizonyultak, — a kedvezményezett évek lejártával továbbálltak és más földesurakhoz szegődtek. Hasonló ruthénképet sugall Bél Szatmár megyéről írott munkája is.

34 Bél nem jellemez minden községet a népi-nemzetségi hovatartozás szempontjából, ruthéneket 14 községben említ: Újfalu, Karász, Napkor, Tass, Ajak, Püis Timár, Buj, Pazony, Nyíregyháza, Viss, Kenézlő, Gelse, Szabolcs. Bél bizonyára csak azokban a községekben szól ruthénekről, amelyekben azok munkája megírásakor a lakosság többségét alkották. A XV111. század első évtizedeiben alakult ki a Dél-Nyírség egységes ukrán foltja. Szabolcsban Nyírgelse 1700-1710, Nyírpilis 1712, Nyírlugos 1710-1720, Beitek; Szatmárban: Nyírderzs, Nyírvasvári, Nyíracsád, Penészlek, Piricse másodszor 1715—1720 között települ be. Nem fogadható el P. Lizanec állítása, miszerint Penészlek XV1-XV1I. századi település lenne. A középkori Penészlek, Nyírlugos elpusztult, — még 1720-ban is pusztaként tüntették fel őket. Timárt is 1715—20 között ülték meg ruszinok. Piricséhez hasonlóan 1715-ben pusztatelepülésnek jelzik Szakolyt, Bökönyt, Hugyajt, Büdöt. Az utóbbi három település még 1728-ban is praediumként szerepel. Büd a század 30-as éveiben települt be, Hugyaj a 40-es években, míg Bököny csak a 60-as 70-es években. Nyírmadára 1747 után érkeznek ruthének. A görögkatolikus parochia alapítása 1751-ben történt. (HPL Fasc 36 N° 66) A nemzetiségi kérdés előtérbe kerülése előtt, adminisztratív célok érdekében a kancellária utasítására, megyei hatóságok jelentései alapján 1773-ban összeállított ún. Lexicon locorum kárpátukrán szempontú értékelése, feldolgozása során a már idézett Petrov szinte minden lényeges kérdéshez hozzászólt a szórványukránsággal kapcsolatban is. Korabinszky, Lipszky, Bél XV11I. századi munkái, Szirmay megyei monográfiái, Fényes Elek művei, valamint a XIX. század végi XX. század eleji történeti, statisztikai feldolgozások és Tomasivszkij térképei alapján áttekinti a sziget-ukránság történetét. Felveti a kérdést, mikor alakultak ki a Magyar Alföld ukrán települései? A Magyar Országos Levéltárban található 1543—1696 közötti dicális összeírások módszeres tanulmányozásának eredményeként arra mutat rá, hogy az 1773-as Lexicon locorum által ruthénnek vagy ruthén—magyar vegyes lakosságúnak jelzett szabolcsi, szatmári települések a XVI—XVII. században sorra elpusztultak, s bizonyos időszakokban lakatlan, pusztatelepülésként szerepeltek. Kimutatja, hogy a dél-zempléni és nyírségi ukrán szórványok túlnyomó többsége a XVII. század végén és a XVIII. század első évtizedeiben keletkezett.

35 Petrov ide vonatkozó eredményeit cseh nyelven is közzétette, 36 Petrov nagy érdeme, hogy településtörténeti problémákon túl népiségtörténeti és névtani kérdéseket is felvet; Tomasivszkij nyomán rámutat arra, hogy szórványukrán lakosság által használt falunevek kivétel nélkül magyarból vett kölcsönzések. Az Acsády által is elemzett 1715, 1720 évi összeírások, valamint Mária Terézia korabeli urbáriumok, szabolcsi, szatmári, dél-zempléni - a Lexicon által ukrán vagy ukrán-magyar lakosságúnak jelzett községek névanyagát közzétéve(!) és elemezve választ keres arra, mivel magyarázható, hogy a források által ruthénnek vagy ruthén-magyarnak feltüntetett népesség családnevei között feltűnően sok a magyar képzésű. Pontos és egyértelmű választ nem talál; az okokat elemezve valószínűnek tartja, hogy a magyar neveket a török elől északabbra húzódott, s elruthénesedett lakosok utódai viseltek, akik a török veszély elmúltával nyelvet, vallást változtatva tértek vissza előző lakhelyükre. A ruthének magyar környezetben, magyaroktól is kaphatták családneveiket, melyek mellett esetleg tovább éltek a régi szláv (ukrán) nevek. A családnevek alapján joggal feltételezhető a források által ruthénnek jelzett népesség között nagy volt a magyarok és elmagyarosodott ukránok aránya — zárja le az ide vonatkozó fejtegetéseit Petrov. Papp György a szabolcsi görögkatolikus parochiákról írott tanulmányában a szabolcsi ukránok megtelepüléséről szólva, Petrov eredményeinek ismerete nélkül, jelentős