A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

MUZEOLÓGIA-KÖZMŰVELŐDÉS - Kováts Tibor: Tízszögletű intarziás dohányzóásztal

5. kép. A restaurált intarziás asztalka rajzolata jól kihangsúlyozódik, elképzelhető, ekkor pótlásként durvább szerkezetű csontot használtak, a gyöngyház pótlására is itt-ott fafurnért raktak). Az ébenfa-intarzia föltáskult, repedezett, törékeny, sok helyen hiányos állapotban volt. A peremrészek körbe letöredeztek. Az asztalka lapját oldalról durva szögekkel erősítették meg — feltehetően újabb beavatkozás nyomai — az asztalka alsóbb részét ébenfapáccal festették be. Biológiai kártevők nyomát a fán nem észleltem. Az asztal alapját képező faanyag vizsgálatát metszetek készítésével kezdtem, majd mikroszkóppal megvizsgáltam. A kereszt, érintő- és sugárirányú metszetek alapján a vizsgált „vakfa" anyaga lucfenyő, Picea abies volt. A keresztmetszeti, valamint a két érintőirányú hosszmetszeti mikroszkópi képen jól látható a bélsugarak harántracheidái a tracheidák hosszanti sorai. A felvételen a bélsugár-gyantajárat is látszik. Az intarzia anyaga ébenfánkívül feltehetően cseresznye vagy szilva.

2 Mivel hogy a berakások előtt hőkezelést is alkalmaztak. Textúrájának képe alapján meg kellett határozni, hogy a berakások elefántcsontból készültek-e vagy sem. A csontlécek túlnyomórészt marhalábszárcsontból készültek a pótlások anyaga rostosabb szerkezetű sertéscsont volt. A gyöngyházréteg a kagylók héjában, néhány csigafajnak és a csigaházas polipok héjában fordul elő. A kagylóteknőnek három rétege van: legkívül helyezkedik el a héjhártya, középen található az oszlop- vagy porcelánréteg és legbelül van a gyöngyházréteg. Ebben az aragonit conchinnal (conchiolin nevű vázfehérje) a felülettel párhuzamos lemezkéket alkot. A lemezkékben megtörő visszaverődő fénysugarak interferenciája adja a gyöngyházfényt. Az asztalka fedőlapján tengeri kagylóból készült gyöngyházlemezkék vannak. Az asztalkát először mechanikusan megtisztítottam. Ezután az enyvrészecskék eltávolítása következett a feltáskult felületen. Az elöregedett, lebomlott, teljesen kompakt enyv oldására karbamid, alkohol, víz oldatát alkalmaztam. A karbamid megakadályozza, illetve lassítja az alkohol gyors elpárolgását, segít bontani a szerves anyagot, s ezáltal fokozza az oldó hatást. A tisztítást a sárgult, repedezett lakkréteg eltávolításával folytattam. A gyöngyház- és a csontlapocskák felszíne néhol fölszálkásodott, a szennyeződés a repedésekbe összegyűlt. Ezeket éles szerszámmal fölhántoltam, majd újból csiszoltam. A tisztítás során távolítottam el az előző „restaurálás" nemkívánatos pótlásait. Az ébenfa, a csont és a gyöngyház pótlására használt egyféle színű (barna tölgyfa) furnért a tárgy egységesebb esztétikai megjelenése érdekében megfelelő dokumentálás után eltávolítottam. Az asztalka lapja egy L alakú vonal mentén törést szenvedett. Ezt UHU endfest ragasztóval megfelelő prések segítségével ragasztottam meg. Az asztallapot körülszögezték (ez egy későbbi beavatkozás nyoma) a lábakat kívánták megerősíteni ezzel. A vetemedett