A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

MUZEOLÓGIA-KÖZMŰVELŐDÉS - Kováts Tibor: Tízszögletű intarziás dohányzóásztal

farészek azonban nem húzódtak vissza, s az így maradt hézagokat enywel, enyves krétával töltötték ki Ezeket az üregeket kitisztogattam a fent említett karbamidos alkoholos oldattal, majd szorítók segítségével visszahúzattam és UHUval megragasztottam. A szegek eltávolítása kockázatos lett volna, így azokat bennehagytam. A következőkben a föltáskult, illetve fölvált csont- és gyöngyházrészek visszaragasztását végeztem el. Ragasztás során különböző méretű szorítókkal, présekkel nyomtattam vissza a részeket A fölpúposodott, de el nem váló ébenfa furnércsíkok alá híg plextolt injektáltam és úgy préseltem le. Ezután kerülhetett sor a hiányok felmérésére. Néhány számadat a szükséges gyöngyházpótlások elkészítéséhez: 86 db paralelogramma forma — gyöngyház fedőlapra 45 db paralelogramma forma — gyöngyház oldallapra 15 db négyzet - oldalra 25 db háromszög — oldalra 40 db háromszög - peremre. Mivel az asztalka készítője a fedőlapra a szebb, homogénebb, fehér, gyöngén irrizáló gyöngyházakat rakta, s az oldalába építette be a kevésbé szép darabokat, illetve az erőteljesebben irrizáló (habos) gyöngyházakat — ezeket ugyanis a peremrészek takarják - ezt a helyreállításnál is figyelembe kellett venni. Először a hiányok pótlását, ún. nemes anyagokkal szerettem volna megoldani, tehát ébenfa helyére ébenfát, megfelelő csont helyére természetes csontot, illetve gyöngyházak pótlására is gyöngyházat. Ettől az elképzelésemtől a nehéz anyagbeszerzési gondok miatt el kellett később tekintenem. A hiányzó gyöngyházak pótlását, részben természetes gyöngyházzal, illetve műanyaggal (poliészterbe ágyazott pigmentek) alkalmazásával oldottam meg. A csiszolatokat tengeri kagylóból, illetve édesvízi kagylóból készítettem. A vágásokat olajhűtéses gyémántvágó segítségével végeztem. A csiszolást kézzel, fenőkövön nedves állapotban készítettem. Lényeges, hogy mind az alakítási, csiszolási műveleteknél hűtsük a kagylót, mert a felmelegedése során nemkívánatos repedések keletkeznek. A műgyöngyházréteget úgy készítik, hogy a poliészterbe ágyazott pigmenteket centrifugadobba helyezik, ha itt jön létre a polimerizáció, akkor a pigmentek az anyag felületén úgy rendeződnek, hogy képesek a fényinterferenciát adni (irrizálnak). Az öntéshez Vianova F 120 gyantát használtunk késleltetett flexibilis kötést biztosító adalékkal. Az így előállított lemezből a megfelelő nagyságú pótlást kézi fűrésszel alakítottam ki. Ragasztásukhoz UHU-t használtam. Az ébenfafurnér pótlását kétféle módon próbáltam megoldani. Ahol a hiány nagy volt és összefüggő felületeken helyezkedett el, oda tölgyfafurnért raktam, melyet előzőleg plextolos krétával vontam be. Színezésre ébenfa fekete pácot alkalmaztam. Az így előkészített lemezeket a kívánt méretre szabtam és UHU-val a helyére ragasztottam. Ahol a hiány csak töredezések, repedezések formájában jelentkezett, oda kiegészítésképpen plextolos-planatolos krétát töltöttem, majd síkba csiszoltam.

3 (Az asztalos technikában ezeket a helyeket eltávolítják és új betéttel pótolják.) Mivel hosszú keskeny, vékony szeleteket kellett pótolni, a műanyagok alkalmazása célszerűbbnek látszott. A megoldást Kalloplast műgyanta segítségével nyertem, a megfelelő színt titán-dioxid okker földfesték és a monomerhez kevert szudangelb adta. Az öntést úgy végeztem el, hogy rotafóliára megfelelő távolságban PVC-csíkokat helyeztem el, vastagságuk 1 mm volt, s ezek közé öntöttem a masszát. Megmunkálásuk kézi és gépi (fogászati fúrógéppel történt). Ragasztásukat UHU-készítménnyel végeztem. Ez az asztalka egy nagyon finom könnyű szerkezet, az áttört vékony lábak (alsó keresztmerevítő nélkül), még átmenetileg sem bírják a nagyobb terhelést. Óvni kell az oldalirányú erőhatástól, mert ebben az esetben a fenti lapolt csapolásra egy nemkívánatos