A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 23. (Miskolc, 1985)

MUZEOLÓGIA-KÖZMŰVELŐDÉS - Kováts Tibor: Tízszögletű intarziás dohányzóásztal

3. kép. Peremtöredékek 4. kép. A tetőlap restaurálás után A tízszögletű hasáb alakú dohányzóasztalka puha fából készült gyöngy házpikkelyekkel, teknősbékahéj-, csont- és faintarziával. Felületét négy- és háromszögletű lapocskákból, hornyocskákból komponált díszítéssel borították. Közepén hatszögű mezőben virágos ornamentika. Oldallapjain többszörösen tört függöny íves livánra emlékeztető fűrészelt nyílások vannak fehér csontkeretezéssel. Lapját párkány szerű intarziás perem szegélyezi (mindenütt töredezett). A tárgy a Herman Ottó Múzeum tulajdona, leltári szám nélkül feldolgozás előtt áll. Feltevések szerint e tárgy közel-keleti, de lehet balkáni, észak-afrikai, egyiptomi munka is a XIX. század végéről. Valószínűleg a turizmus során került hazánkba. A szakmúzeológusokkal folytatott konzultációim során sajnos a munkához nem tudtak adni megfelelő irodalmat. Az iszlám bútorkészítés úgy tűnik a nemzetközi kutatásban is földolgozatlannak számít.

1 Az asztalka vékony (10 mm) fenyőfából készült, a vertikális illesztések simán, a fedőlaphoz történő erősítés lapolt csapolással enyv segítségével történt. Ez az asztalka váza, melyet vékony fehér irrizáló gyöngyházzal, csonttal, teknősbékahéjjal, illetve faberakásokkal borítottak. Rögzítését enywel végezték, melynek öregedése miatt sok helyen felvált a ragasztás, repedezett, feltáskult a borítás, mechanikai sérüléseket, törést szenvedett a tárgy. A gyöngy házborítás jelentős része hiányzott. A meglévők felületét sárgult, repedezett lakkréteg borította (sellakk), melyet a bútor fényezésére használtak. A csontborítások felszíne szintén repedezett volt, sok helyen fölszálkásodott, hajszálrepedések tarkították. A repedésekbe húzódott szennyeződés kirajzolta a csont struktúráját — ez különösen a pótlásoknál vált megfigyelhetővé (a tárgyat már korábban is restaurálták, s