A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Halász Péter: A Honismereti mozgalom Magyarországon

MUZEOLÓGIA-KÖZMÜVELÖDÉS A Honismereti mozgalom Magyarországon 1. Ha meg akarjuk pontosan határozni a honismeret szó, illetve fogalom tartalmát és segítségül hívjuk az Értelmező Szótárt, abban azt olvashatjuk, hogy a honismeret nem más, mint „a hazára, vagy valamely tájegységére vonatkozó ismeretek összessége". A hon pedig a haza, a szülőföld szinonimája, rokonértelmű kifejezése. Eszerint a honismeret ugyanolyan régi, mint maga a hon, bár a haza és a hon fogalma nem mindig volt azonos. Hiszen a Himnusz költője is azt írta a magyar nép zivataros századairól, hogy „szertenézett, s nem leié honját a hazában". A honhoz tehát szorosabb, melegebb kapcsolat fűz bennünket, pontosan az, ami az otthon szóban van a második tagja révén. Bizonyára nem véletlen, hogy a nyelvünk legrégibb rétegeit őrző moldvai csángómagyarok a hon szót a mi otthon szavunknak megfelelően használják, s ha látogatóba mennek valahová, azt kérdezik: honn vannak-e? A honismeretnek mint mozgalomnak tehát elsősorban az a feladata, hogy otthonossá tegye számunkra a hazát, s ennek legelső feltétele, hogy ismerjük. Ahogy Radnóti is úgy fejezte ki a hazához való kötődést a szív számára is legérthetőbben, hogy „ha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét, virágát is tudom". Igen először ismerősnek kell lennünk a hazában, hogy aztán otthon is lehessünk benne. A hon megismerésére való törekvésnek, vagyis a honismeretnek a gyökerei tehát nyilván a honfoglalást megelőző időkbe nyúlnak, amikoris Árpád, vagy talán még Álmos fejedelem előreküldött kémlelői elsőként adtak hírt erről a honról. E névteleneken kívül vannak azonban a Honismereti mozgalomnak neves elődei is. Említsünk meg közülük néhányat, elsősorban a nagyságrend érzékeltetésére. Mindenekelőtt Bél Mátyás pozsonyi lelkészre és történetíróra gondoljunk, aki több évtizedes munkával összegyűjtötte és Magyarország történeti és földrajzi leírása című művében ki is adta hazánk tíz megyéjének földrajzára, néprajzára, nyelvére, gazdasági életére vonatkozó ismereteket. 1984 márciusában ünnepeltük Bél Mátyás születésének 300. évfordulóját, sajnos még mindig nem a teljes Notitia fordításának kiadásával. Vagy szólnunk kell Fényes Elekről, akinek Magyarország leírása című, 1847-ben megjelent munkájából ismerhették meg a kortársak az ország akkori állapotát. De nem feledkezhetünk meg Orbán Balázsról sem, akinek a Székelyföld leírása című hatkötetes munkáját nemrég vehettük újra kézbe. Még hosszasan sorolhatnánk azok nevét, akik kisebb-nagyobb részt vállaltak a haza, a hon minél részletesebb megismeréséből, megismertetéséből. Ezek azonban elsősorban nagyszerű egyéni kezdeményezések voltak, egyéni teljesítmények, amit azonban nem tekinthetünk mozgalomnak, vagyis társadalmi méretű szervezett tevékenységnek. Igaz, hogy Bél Mátyás fiaiból és tanítványaiból valóságos gyűjtőgárdát alakítva szedte össze az ország különböző vidékeire vonatkozó adatokat, Pesty Frigyes pedig kérdőíveket küldött szét minden település hivatalnokához, lelkészéhez, s a válaszokból többé-kevésbé jó képet formálhatott az ország akkori állapotáról. Tagadhatatlan továbbá, hogy e múzeum névadója, Herman Ottó már szinte szervezett néprajzi gyűj-