A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

VOLOGDAI TANULMÁNYOK - A. V. Bikov: A Vologda Területi Múzeum numizmatikai gyűjteménye

teményében mintegy 15 ilyen rézérme van, de egyik sem számít értékes példánynak, ez is bizonyítja, hogy nem volt értékes pénz, és csak kis értékű elszámolásokhoz használták. — Jelena Glinszkaja (1534—1537) reformja véget vetett a pénzverés decentralizációjának, a pénzforgalom feudális feldaraboltságának. Ettől az időtől egészen a XVIII. század kezdetéig Oroszországban csak három névértékű pénzt vernek: kopejkát, gyengát (félkopek) és poluskát (negyedkopek). A pénzeknek egyöntetű formájuk volt, csak a cárok nevei változtak rajtuk a pénzérmék hátoldalán. A legritkább pénzérme a poluska (negyedkopek), melynek korlátozott volt a verése és csak a XVII. századra szorítkozott.

8 A VTM-gyűjteményében csak 2 ilyen pénzérme van. Jóval nagyobb számban verték a félkopejkást, a gyengít. Rettegett Iván pénzeiből a vologdai gyűjteményben több száz példány található. Fjodor Ivanovics korából pedig néhányszor tíz példány. A XVI—XVII. század fordulójának félkopejkás pénzverése

9 háttérbe szorul a pénzverde termelési előnytelensége miatt. 1613 után verése ismét fellendül, de már nem nyeri vissza korábbi szabályozó jellegét, a félkopejkás ezért ritka a XVII. században, a VTM-gyűjteményében mindössze 2 példány van belőle. — Az egyedüli állandóan vert pénzérme a XVI—XVII. század folyamán a kopejka volt, amely a nevét az érme első oldalán levő koronás lovas alak kezében levő kopjáról kapta. Kis súlya ellenére - 1610-ig 0,68 gramm, 1626 után 0,48 gramm — névértékben értékes pénz volt, de egyre inkább nem elégítette ki a növekvő belső pénzforgalom támasztotta igényeket. A XVII. század pénzforgalmában állandóan érzékelhető volt az aprópénz hiánya. Ez aztán a pénzforgalomban egy sor helyi különlegességhez vezetett. A XVII. század első fele leleteinek kutatása feltárt a VTM-ben egy ilyen különlegességet. Miután 1610-ben elhatározták egy új pénzfajta bevezetését és azt 1613-ban törvényesítették is, a kormány nem hozott ukázt a „régi pénzzel való kereskedés" betiltásáról, gondolván, hogy fokozatosan kivonja azt a forgalomból. A különböző súlyú pénzérmék meglétét felhasználva a lakosság kombinálni kezdett az elszámolásoknál a „régi" és „új" pénzekkel, ha negyed- vagy félkopejkát kellett fizetni maradékként helyettesítve a „régi" pénzekkel a sokszor hiányzó félkopejkás pénzérmét, a gyengít, valamint a teljesen hiányzó negyedkopejkást, a poluskát. Ennek a kornak a leletei adják a gyűjtemény legjelentősebb részét, vagyis elsődleges történelmi forrásként szerepelnek és jól jellemzik a vologdai terület pénzforgalmát gazdasági fejlődése megerősödésének éveiben. A XVII. század első felének pénzeiből mindössze 10 darab van a VTM gyűjteményében, ami már maga is jellemző módon tükrözi a terület bonyolult politikai és gazdasági helyzetét a lengyelsvéd intervenció éveiben, valamint következményeinek felszámolását a pénzforgalom területén, az összorosz-piac kialakulásának kezdeményeit. — Az orosz kopek gyártásának mintájául a nyugat-európai tallér szolgált, amely nagy mennyiségben a XVI-XVII. században került Oroszországba.

10 Sokan nem vették figyelembe azt a cári ukázt, hogy a tallért át kell adni az államnak a „meghatározott értékben", ezért aztán e pénzérmék nem kerültek be a kincstárba, hanem néhány, gazdaságilag fejlettebb körzetben a lakosság körében forogtak. Az ilyen körzetekbe tartozott a XVII. században a vologdai terület is. Törvényszerű tehát a tallérok, vagy ahogy Oroszországban akkor nevezték őket „jefimok" (a „jochim-tallér" rövidített változata) jelenléte a VTM-gyűjteményében. A „jefimok" legnagyobb mennyisége a vologdai kollekcióban a spanyol megszállás alatt levő Hollandiából származik, jóval kisebb a tallérok mennyisége a német államokból. A VTM gyűjteményének unicumai, legismertebb darabjai a XVII. századból a 46 151 orosz érme mellett a 22 nyugat-európai tallér, főként Brabant (Belgium), Erfurt, Vesztfália, Helden (Hollandia) pénzverdéiből. Csak egyetlen alkalommal engedték be hivatalosan a moszkvai állam pénzforgalmába a „jefimokat".

11 1654—1659-ben Alekszej Mihajlovics uralkodása alatt kísérletet