A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 22. (Miskolc, 1984)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ján Podolák: Tradiíné ovciartstvo na Slovensku (Paládi-Kovács Attila)

Ján Podolák: Tradifcné ovëiartstvo na Slovensku (Hagyományos juhászat Szlovákiában. ) Vydavatef stvo Slovenskej Akadémia Vied. Bratislava, 1982. 227. 1. 86. kép. A szlovák akadémiai kiadónál megjelent impozáns monográfia Szlovákia hagyományos juhászatárói Ján Podolák három évtizedes kutatómunkájának gyümölcse, mintegy betetőzése. Az 1950—60-as években, ha már nem is teljes virágzásában, de még élőben tanulmányozhatta a szerző ennek a nagymúltú gazdasági tevékenységnek a hagyományos formáit. Erről vallanak a hegyi pásztorok életét, munkáját, tárgyi környezetét megörökítő kitűnő fényképei is. Ennek a könyvnek minden bizonnyal legfőbb erénye eleven néprajzi látásmódja, életközelsége, a terepen gyűjtött originál forrásanyag gazdag áradása. Podolák kitűnő terepmunkás, aki három évtized alatt nemcsak Szlovákia nevezetes pásztorkodó tájait járta be, de alapos helyszíni gyűjtéseket végzett a pásztorkodás témakörében Kárpát-Ukrajna, Lengyelország, Bulgária, Jugoszlávia tájain is. Munkásságát lokális és szűkebb regionális keretezésű adatközlésekkel kezdte 2akarovce, a Felső-Garammente juhászatárói, majd egy monográfiája a Magas-Tátra vidékének pásztorkodásáról már a mostani szintézist ígérte. Új anyagot felszínre hozó lokális közleményeit az 1970-es években a tematikus tanulmányok sora követte, amelyekben országos áttekintésre törekedett, s amelyekkel megalapozta a most megszületett összegezést. A szlovák brynzáiól, a pásztorterminológia egyes elemeiről, a juhkosarazásról és a vele kapcsolatos pásztorépítményekről, s még számos témáról publikált dolgozatai nemcsak a szlovák anyagot tekintették át, s nemcsak a társtudományok eredményeit hasznosították, hanem a szomszédnépi kapcsolatokat, a térben és időben távoli összefüggéseket is keresték. Végül Podolák — átgondolt kutatási programjának minden lépcsőfokát végigjárva - valódi szintézishez jutott el, amelyben már a leszűrt kutatási eredmények tömör megfogalmazása olvasható. A külföldi olvasó csak azt sajnálhatja, hogy ezeknek az eredményeknek csupán töredékét találja a túlságosan rövid orosz és német kivonatban. A kötet — a bevezetést és a zárszót nem tekintve — kilenc nagy tematikus egységre, fejezetre tagolódik. Eltérően a megszokott gyakorlattól, nem a legelő és a nyári pásztorkodás kérdéskörével, hanem az állatállomány téli elszállásolásával és a takarmányozás hagyományos módjainak bemutatásával kezdi a szlovák juhtartás ismertetését. Ezen belül a mezei istállók kiterjedt gyakorlata, a széna- és lombtakarmány (letnina), s az ínségtakarmányok kérdésköre kelti fel elsősorban a figyelmünket. Önálló fejezetben tárgyalja a juhok betegségeit és azok gyógyításának pásztori gyakorlatát. Ezen belül teret szentel olyan széles európai elterjedtségű és nagymúltú műtéteknek is, mint a koponyalékelés, a mi pásztoraink gyakorlatában is kimutatott trepanáció. Ezután következik a legeltetés szervezeti formáit összegző fejezet, amelynek élén a legelők és a legeltetési idény ismertetése áll, ezt követi a közösségi legeltetés szervezetének és az egyéni pásztorkodás formáinak bemutatása. Legizgalmasabb része a kollektív hegyi szállások szervezetével, a juhos gazdáknak a kiadásokon és a tejhasznon való osztozkodásával foglalkozik. Fontos eredménye, hogy ezeket a gazdatársulásokat a XVI. század végéről már adatolni tudja, s hogy jelentős területi eltéréseket mutat ki az egy juhra eső tejhaszon tekintetében. Ugyanis Liptó, Árva, Felső-Garammente, Zsolna környéke juhos-