A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

FÖLDRAJZINÉV-GYŰJTÖK TANÁCSKOZÁSA - Kálmán Béla: A mai helynevek nyelvjárási és történeti tanulságai

(Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 1961) első, és sajnos eddig egyetlen megjelent kötetében a megyének borsodi és Abaújvár megyei adatai a kezdetektől az 1332—37-i pápai tizedlajstromig megtalálhatók. Már említettem, hogy a dűlőnevek élete sokkal változékonyabb, mint a helységneveké vagy a nagyobb vízneveké. A helységek és nagyobb vizek, hegyek nevét a hivatalos használat is állandósítja és írásban örökíti át az utókorra. Az egyes községek határnevei azonban szájhagyományként öröklődtek nemzedékről nemzedékre. így ha egy község elpusztult, és csak évtizedek múlva települt újra, az új község is ugyanazt a nevet viselte, mint a régi, mert a szomszéd községek lakossága megőrizte nevét, ugyanígy a nagyobb folyókét és hegyekét is. Hogy a nagyobb folyók neve milyen szívósan tarthatja magát népvándorlások, népességcserék, pusztító háborúk után is, arra a Duna, Tisza, Maros, Körös, Temes, Dráva, Rába, sőt a kis Zala folyó is tanú, mert nevük két és fél évezred óta folyamatosan él. A kisebb dűlők neve azonban áthagyományozó híján könnyen elveszhetett örökre. Ha valami szerencsés véletlen folytán egy-egy faluról 1332-ig határjárás készült, ez is megtalálható Györffy említett könyvében. De hogy ezekből a dűlőnevekből mennyi maradt meg napjainkig, azt éppen az itt gyűjtött értékes anyag fogja megmutatni. Bózsva határában egy 1264-ből való hamis oklevél 1324-es átírása tartalmazza a község nevén (Borsua) kívül a következő hegy- és vízneveket mai átírásban: Feketehegy, Bissó-patak, Kemence-patak, Kányahegy (ezek még Pesty gyűjteményében megvannak), továbbá Beerch (Bérc), Azuntha-pathaka (? Aszontapataka), Sethetwelg (Setétvölgy), így a 13. századból említett hét név közül az 1860-as években még több, mint a felét ismerték és talán ismerik ma is. De vajon mennyi él Füzéren és környékén az itt (i. m. 84—85) 1270-ből említett (mai helyesírásra átírt) nevek közül? A középkoriak: Szoros-út, Sárospatak, Bükkfő, Sebes-patak, Isra, Hosszúhegy, Rednek, Kozma, Milickő (ez Nagy-Milic néven látható a térképen), Ölyvespatak, Mohospatak, Pánki, Bózsvafő, Aszúpatak, Jolóc, Bikpatak, Szék-patak. A „Somogy megye földrajzi nevei" (1974) c. műről szóló ismertetésemben teljességre nem törekedve csak a G, H, I kezdőbetűs elpusztult falvakból hétnek a helyét pontosan meg lehetett állapítani a mai helynevek alapján. Valószínűleg Borsod megyében is az a helyzet az utcanevekkel, mint Zalában, Somogyban és Tolnában, hogy az utóbbi néhány évtizedben a több évszázados természetes utcanevek 70—80%-át letörölték hatóságaink térképeinkről. E községekben, városokban a természetes keletkezésű, hagyományos utca-, tér- és falurésznevek jelentékeny részét, helyenként felét vagy még többet személyekről (vagy dátumokról) keresztelt át a hatóság. Rendszerint olyan személyek nevét „örökítik meg" ezek az új utcanevek, akik azt sem tudták, hogy az a falu, város vagy megye van-e a világon. Somogy megyéről maradtak fönn török összeírásokból utcanevek a 16. századból (meg kell jegyeznem, hogy a török a hódoltsági területeken egy—másfél évszázad alatt sem változtatta meg az utcaneveket, a mohamedán török megvetette ugyan a keresztényeket, de a Szentmárton utcát nem keresztelte el Szulejmán vagy Mohamed utcának). A most végzett gyűjtés idején még megmenthetők voltak a régebbi utcanevek. Ha egyszer esetleg eljönne az idő, hogy községeink és városaink jobban megbecsülik majd múltjukat, akkor az eredeti utcaneveket lesz majd hol megtalálni, hogy visszaállítsák őket az ősi, középkori városmagban vagy községrészben, és 20. századi nevekkel csak a 20. században épült utcákat, tereket nevezzék el. 5. Egyik legnagyobb és legnépesebb megyénk helyneveinek összegyűjtése igen nagy, jelentős szolgálat nemzeti tudományainknak. Fontos forrásmunka lesz majd az utánunk következő nemzedékek számára is. Méltó feladat a megyének, városnak és a Miskolci