A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Településtörténeti adatok Filkeházáról

zömében egy keverék nyelvet (ukrán-szlovák-lengyel) beszélő népesség települt be Filkeházára a XVIII. század folyamán. Ezt látszik igazolni a szlovák nyelvtől való eltérésen túl az a tény, hogy a történeti Magyarországon lakó kárpátukrán népesség jelentős szlovák nyelvi hatás alá került. Ez a csoport Sáros, Szepes megyékben és Zemplénben élt, s a korábbi kutatás szlovjáknak, egyik nyelvjárásukat pedig szótoknak nevezi.

38 Az ukrán nyelvet beszélők Észak-Zemplén, Máramaros, Bereg, Ugocsa és Ung megyékben éltek. Csatlakozunk Niedermüller Péter véleményéhez, aki feltételezi, hogy Rudabányácskát egy ilyen keveréknyelvet beszélő szoták népesség szállta meg a XVIII. században,

39 és valószínűnek tartjuk, hogy a Filkeházára betelepülők is már előző lakóhelyükön ezt a keveréknyelvet beszélték és Sárosból, Zemplén megye középső részéről ilyen csoportok vándoroltak Filkeházára. A község lakosságára a XIX. század végén a kétnyelvűség jellemző,

40 bár adatközlőink szerint a XIX-XX. század fordulóján még voltak, akik nem is tudtak magyarul. A nyelvi váltás a XX. század elején zajlott le. A helyiek által tótnak nevezett nyelvet a két világháború között aktívan már csak az idősebbek használták, bár ilyen nyelvű énekeket a fiatalok is énekeltek. Ma már csak kb. hat 60-70 év körüli ember ismeri ősei nyelvét, de ők is csak egymás között és akkor beszélnek „tótul", ha a fiatalok elől titkolnivalót tárgyalnak. A nyelvi váltást gyorsította, de általában a hagyományok változásában jelentős szerepe volt a szomszédos és távolabbi falvakkal való házassági kapcsolatoknak. Ezért érdemes röviden áttekinteni a házassági kapcsolatok alakulását a XVIII. század végétől 1980-ig. Az adatok a filkeházi görög katolikus plébánia (1783-1980), a füzérradványi római katolikus (1839—1947) és a füzéri római katolikus (1784-1913) plébánia anyakönyveiből származnak. A két évszázad során a Filkeházán belüli házasságok száma 95 (1900-ig 63, 1900- 1980 között 32). Ugyanez idő alatt a filkeháziaknak más helységbéliekkel kötött házassága megközelítőén kétszer annyi: 178 (1900-ig 107, 1900-1980 között 71). Ha a házassági kapcsolatokat helységek szerint vizsgáljuk a két időtartam alatt, az alábbi képet kapjuk. A XVIII. század vége és 1900 között a legtöbb házasságot füzériekkel (15) kötöttek. Ezt követi Pálháza (12), Nyíri (12), Kisbózsva (10) és Mikóháza (8), kevesebb a radványiakkal kötött házasság (5). Három házassággal szerepel Regmec (Alsó és Felső), Kolbásza, Komlós, Hollóháza, kettővel: Nagybózsva, Vily, Vitány, Kozma, Kajata, Kovácsvágás, Prédahegy. Egy-egy házasságkötés az alábbi távolabbi helységbeliekkel: Sóvár, Velejte, Hodenmark, Mihályi, Vétse, Legénye, Vizsoly, Mérgeskő, Kassa, Borsó, Sátoraljaújhely, Celej, Sztarina (Zemplén), Mindszent, Nimsdorf, Dobó (Sáros), Ó-Huta. 1900 1980 között a legtöbb házassággal füzérkomlós (9) vezet, ezt hét házasodással Pálháza, Nyíri, Telkibánya követi. Négy-négy házasság: Füzér, Füzérradvány, Hollóháza, Kisbózsva. Két-két házasság: Füzérkajata, Regmec, Rudabányácska, Kány, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Budapest és egy-egy házasság: Vámosújfalu, Nagyhuta, Nagybózsva, Vilyvitány, Hercegkút, Kishuta, Széphalom Kéked, Karcsa, Kaba, Kenderes, Békésszentandrás. A falu lakói az 1950-es évekig a háromnyomásos gazdálkodás keretei között földmüveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A vidék domborzati viszonyai, talaja és klímája nem kedvez a növénytermesztésnek, ezért csak nagyon nehéz, kitartó munkával tudták megtermelni a szükséges javakat. Az állattartás a növénytermesztést segítette igavonó állatokkal (szarvasmarha, kevés ló), és biztosította a lakosság hús-, zsír- és tejszükségletét (szarvasmarha, sertés, baromfi). A XVII. században jelentős filkeházi juhászat az újratelepítés után nem éledt fel. Filkeházán 1802-ben 35, 1809-ben 44, 1824-ben pedig 50 a házak száma.

41 Azúrbéres birtokok területe 1826-ban 17 1/4 telek, s 27 jobbágycsalád és 17 zsellércsalád élt a faluban. A földesúrnak allodiális földjei nem voltak, két