A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Településtörténeti adatok Filkeházáról

majorsági épülettel (vízimalom és kocsmaház pálinkafőzővel) rendelkezett. A község legelője 239 11/16 hold. A határban nem volt erdő, a tűzifát és az épületre való fát a füzéri erdőkből kapták, amiért ölfát vágtak és fuvaroztak az uraság számára.

42 1828-ban 328 lakosa volt a községnek.

43 A jobbágyfelszabadítás után egyes családoknál a gazdálkodás mellett rendszeres jövedelmi forrásnak számított az uradalmi erdőkből történő fafuvarozás. Favillákat, gereblyéket is készítettek, és az Alföldre leszekerezve kukoricára és egyéb terményre cserélték. A XIX. század második felétől a lakosság számának csökkenése jellemző. 1869-1920 között 201-ről 168-ra esett vissza a népesség száma.

44 A csökkenés okai között meg kell említeni a század eleji kivándorlást és az első világháborút. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint az 58 keresőből 52 a mezőgazdaságban, 3 az iparban dolgozott, 2 pedig házicseléd volt.

45 1930-ban is megközelítően ilyen a foglalkozási ágak aránya: a 69 kereső közül 59 foglalkozik mezőgazdasági munkával, 4 az iparban, egy a kereskedelemben, 4 a közszolgálatban dolgozik, egy házicseléd.

46 A statisztikai adatok is szemléltetik, hogy 1945-ig a lakosság 75-80%-a mezőgazdasági termelésből élt. A természetföldrajzi és gazdasági feltételeken kívül a lakosság társadalmi szerkezete, vagyoni megoszlása is döntően befolyásolta a foglalkozási struktúra és az életmód alakulását. 1910-ben az 52 mezőgazdasági keresőből csak 6 a 10 kat. holdon felüli birtokos, 14 a 10 kat. holdon aluli földterülettel rendelkezők száma és 16 a mezőgazdasági munkás.

47 1930-ra a 10 holdon felüliek száma felére csökken (3) és 20-ra emelkedett az 1-10 kat. holdas törpebirtokosok száma. A zsellérnek nevezett mezőgazdasági munkások száma ekkor is 16.

48 Kis házuk, kertjük, esetleg egy fél hold földjük volt. Ezért napszámosmunkát vállaltak: kepébe arattak, harmadába kapáltak a falu néhány nagygazdájánál vagy más községekben, télen pedig az uradalmi erdőkben dolgoztak. A felszabadulás után a Hegyköz népe megkapta a Károlyiak birtokát, de a viszonylag kevés szántóföld nem volt elég a sok igénylőnek. Filkeháza határában nem voltak uradalmi földek, itt az egyházi birtokokat osztották szét a napszámosok között, illetve erdőt juttattak részükre. Alig 1 -3 kat. hold földet kaptak családonként, ezzel magyarázható, hogy elsősorban ők kerestek munkát az iparban és a bányászatban. Erre a füzérradványi kaolinbányában és a pálházi fafeldolgozó telepen nyüt lehetőség. Az 1950-es években a lófogattal rendelkező gazdák legtöbbje a földmüvelés mellett kaolint fuvarozott a bányából a pálházi vasútállomásra. A község életében az 1950-es, 60-as években — a foglalkozási viszonyok módosulásával - történtek a legfontosabb változások. A Hegyközben 1959/60-ban alakultak meg a termelőszövetkezetek, de néhány faluban, így Filkeházán is csak ún. első típusú termelőszövetkezetet hoztak létre. Lényegében egyéni gazdálkodás folyt az 1960-as évek végéig, amikor a filkeháziak is beléptek a pálházi Rákóczi Termelőszövetkezetbe. Ekkorra azonban már a férfilakosság nagyobb része az iparban (pálházi perlitbánya, fafeldolgozó ipartelep) helyezkedett el, a mezőgazdasági munka a nők feladata lett. A tsz-be is rendszerint a nők léptek be, a férfiak munka után segítenek. A foglalkozási arányok megváltozását mutatja, hogy 1960-ban a 162 főnyi lakosság 23,5%-a dolgozott csak a mezőgazdaságban, 62,9%-nak már az ipar biztosítja a megélhetést.

49 Petercsák Tivadar