A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)

FÖLDRAJZINÉV-GYŰJTÖK TANÁCSKOZÁSA - Harmatt János: A földrajzinév-tanácskozás elé

Itt késve, mérgét nyelte az agg török, Itt táboroztak népei dölyfösen, Ott fenn erős, de számra kisded S győzve fogyó hadaink tanyáztak. De a földrajzi nevek nemcsak a történeti tudatnak lehetnek hordozói, hanem magukba foglalhatják jelen tájélményünket, szülőföldünkről tudatunkban élő képzeteinket is: a falunak, ahol születtünk, a táj jellemző formáinak, a vízfolyásoknak, a történeti emlékeknek a képzeteit, ahogy Ady „Séta a bölcső-helyem körül" c. verse minden tudományos fejtegetésnél világosabban megmutatja: Ez itt a Bence, látod-e? Szelíd, széles domb s méla lanka, Tán klastrom állt itt egykoron, Bence-nap éjén köd-torony Fehérlik s kong süllyedt harangja. Ez itt az Ér, a mi folyónk, Ős dicsőségű Kraszna-árok. Most száraz, szomorú, repedt Ez itt a Kótó, volt falu, Elsüllyedt vagy türk horda dúlta, Csupa legendák és jelek ... Ez itt falu, az én falum, Innen jöttem és ide térek. Mindszentnek hívják hasztalan, Mert minden gonosz rajta van, S itt, jaj, átkos, fojtó az élet. A Bence-domb, a Pocsolyás-ér, Kótó, a volt falu, egy másik versében az Avar-domb, amely „őszi, csendes éjeken" zengi „Vad népe Bajánnak Neked kincseket hagyott" és Mindszent, a falu, amelynek neve jelentéstani interferenciájával a költőt szellemes játékra csábítja - szerény kis földrajzi névgyűjtemény, ám benne egész a szülőföldtudat, amelynek életteljessége taszít, de vonz is egyszerre. A földrajzi nevek — Borsod-Abaúj-Zemplén megye földrajzi neveinek gazdag gyűjteményei, amelyek összeállítóit most tisztelettel köszöntöm - nem puszta hangsorok, hanem a múlt és jelen közösségi élet teljességének az őrzői, olyan szocialista hazafiságtudat hordozói, amely ha elhagyjuk is szülőföldünket, mindig visszatérésre ösztönöz bennünket, hogy Adyval mondhassuk: Ez itt falu, az én falum, Innen jöttem és ide térek. Harmattá János