A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

RÉGÉSZETI ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kovács Béla: A nemzetségtől és ispánsági székhelyek kutatásának problémái Északkelet-Magyarországon

alatt tudta volna felépíteni, Hont 360 méter sáncát 36 nap alatt, Bernecebaráti 590 méteres sáncát 36 nap alatt. Hihetetlenül rövid időnek tűnnek ezek, különösen, ha azt is tudjuk, hogy például Abaújvárban a munkához mintegy 75 000 köbméter föld és közel 12 000 köbméter fa kellett. A szerzők szerint a vörös sáncok kiégetéséhez nem volt elég a sánc szerkezetében levő faanyag, ezért úgy számolnak, hogy minden egyes köbméter föld kiégetéséhez még két köbméter fát számítanak. Arról nem írnak, hogy a föld kiégetését hogyan képzelik el, de leírásukból szabad tűzre kell következtetnünk. Számításaik szerint Sopron 1050 méter hosszú sáncához 70 056 köbméter föld, a sáncban levő faszerkezethez 16 527 köbméter fa kellett, és még 90 531 köbméter tűzifa a kiégetéshez; ezek szerint 107 000 köbméter fa kitermelésére volt szükség. A sáncot 100 ember 761 nap alatt építette volna fel. A szerzők arra vonatkozóan nem végeztek számításokat, hogy ilyen mennyiségű fát milyen erdőterületről lehet kitermelni. Erdőmérnöki szakvélemény szerint egy hektár területű szálas erdő tarvágása esetén kb 300 köbméter fát lehet kitermelni. Az abaújvári várhoz 40 hektár, a soproni várhoz 356 hektár erdőt kellett volna kivágni! Abaújvár esetében ez még csak egy 300x500 méteres terület, de Sopronnál már több mint 3000x1000 méteres erdőrész kiirtása vált volna szükségessé. Ez ugyan még nem irreálisan nagy terület, de a számításokat már ott is befolyásolja, hogy a szállítás normatételét átlagosan 2000 méterről számítják a szerzők, lóval való közelítéssel. Ne feledjük, Abaújvár esetében ez 1200. Sopron esetében 10 700 kis vasúti vagon fa kiirtásával, szállításával, beépítésével, illetve elégetésével kell számolnunk tehát, ha számításaik helyességét elfogadjuk. Égett sáncok esetében nem képzelhető el az, hogy a frissen vágott fát azonnal fel tudták volna használni; ez is időmódosító tényező. Számításaik mindenesetre azért hasznosak, mert kitűnik, hogy nem túl sok emberrel, viszonylag rövid idő alatt, viszonylag nagyméretű védelmi szerkezeteket lehetett készíteni. (Számításaik lényegét a szolnoki palánkvár 1552. évi építése is alátámasztja; itt egy hónap alatt végeztek a munkával, bár az építők létszámát nem tudjuk.) így könnyebben érthetővé válik talán az is, hogy az országban sok helyen találunk közel egykorú és együttesen szinte hihetetlenül nagy tömegű földsáncot. Talán azon sem csodálkozhatunk már ezek ismeretében, hogy Anonymus a honfoglaló vezérek egyikével-másikával két terület elfoglalása közötti időben, szinte csak úgy mellékesen megépíttet egy-egy földvárat. Anonymusnál találjuk ugyanis az első „földvárkatasztert". Elgondolkodtató, hogy a földvárak két csoportját lehet nála elkülöníteni. Az egyik csoportba azok tartoznak, amelyeket a honfoglalók már itt találnak és elfoglalnak, számszerint 34 darabot. A másik csoportba a honfoglaló vezérek vagy leszármazottaik által épített várak szerepelnek, számuk 12. (Ehhez a csoporthoz lehet sorolni a Zolta által az oroszokkal építtetett Oroszvárat.) Az első csoportban zömében a későbbi ispánsági várakat, illetve megyeszékhelyeket említi meg. Ezek felemlegetése a Gesta keletkezési ideje miatt kézenfekvőnek tűnik. Sokkal furcsább a helyzet a második csoportba sorolt várakkal. Ezek között is találunk ugyan megyeszékhelyeket, de az építtetők személyének megoszlása mutat furcsa képet. A Gesta jellegéből és Anonymus szándékából szinte azt várná az ember, hogy minden honfoglaló vezér egyúttal várépítő is lenne, de a magyar vezérek közül csak Szabolcs és leszármazottja Csák, Tas vezér és Ond fia, Ete építtet várat, a többi nyolcat a cumanusokhoz tartozó személyek építtetik. Pontosabban ebből