A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

RÉGÉSZETI ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kovács Béla: A nemzetségtől és ispánsági székhelyek kutatásának problémái Északkelet-Magyarországon

a nyolc várból hármat Bors cumanus vezér, a többit cumanus vezérek leszármazol építtetik. A tény furcsasága meglepő ugyan, de nem igen lehet ésszerű magyarázatot találni erre, ha csak túlságosan merész hipotéziseket nem kívánunk felállítani. A magyarországi korai középkori sáncok eredetének kérdése a mai napig nem megoldott. A magyarság korai szallásterületein éppúgy meg lehet találni a különböző szerkezetű és technikájú várakat, mint Európa más területein, ahol a magyarság a kalandozások idején megfordult, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a Kárpát-medencében talált népek, néptöredékek erődítési gyakorlatát sem. Nem megnyugtató a várak kronológiája sem. A technika vagy a szerkezet kormeghatározó szerepét mind ez ideig nem sikerült bizonyítani, bár kétségtelen, hogy a cölöp-, rács-, rekesz- és Kasten-szerkezet bizonyos időrendi fejlődést is jelez a VIII—XIII. századi intervallumban. A datálást az nehezíti a legjobban, hogy az ásatások leletanyaga szegényes, zömében IX—XI. századi kerámia, amelynek időrendje meglehetősen bizonytalan. Legtöbb esetben csak spekulatív úton datálhatjuk a várakat, legjobb esetben fél évszázados határok között, néha attól függően, hogy a várnak nevet adó személyt említi-e valamilyen történeti forrás és ennek alapján milyen eseményhez köthető az illető személye. Tulajdonképpen 100 - 120 év határain belül lenne szükség a leletanyag finomabb szétválasztására. Ez pedig jelenleg sem tipológiai, sem technikai jegyek alapján el nem végezhető. Azt hiszem, kimondnatjuk, hogy a hagyományos régészeti módszerrel ez a kívánalom még hosszú ideig csak jámbor óhaj marad. Elképzelhetőbb lenne a természettudományos módszerek rendszeresebb alkalmazása, amelyekkel esetleg ±30 év tűrési határt is el lehetne érni, és így megnyugtatóbb, de még mindig egy-két emberöltőt kitevő intervallumokba lehetne a leleteket, illetve jól körülhatárolt esetekben a várakat sorozni. Meglehetősen bizonytalan a várak használatának ideje is. Abaújvár esetében a történeti források és a várban levő templom körüli temető leletanyaga szerint talán még a XIV. században is használták, Pata a XV. század második felében is olyan állapotban volt, hogy az ide befészkelődő huszitáknak kevés erődítési munkával is jó menedéket nyújtott, Latorban bizonyosan késő középkori sírok kerültek elő a század első felében végzett amatőr kutatásoknál,' Megnyugtató bizonyítékokat azonban csak a módszeres feltárások hozhatnának. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a téma kutatásában már születtek ugyan eredmények, de még igen sok kérdés vár tisztázásra. A jövő feladatait az alábbiakban látom: 1. A téma kutatása továbbra is maradjon az érdeklődés homlokterében, csatlakozva a VII. kutatási főirány koncepciójához. 2. Tudományszervezési munkával biztosítani keil azt, hogy a további feltárások tervásatásként follyanak ott, ahol ennek lehetőségei adottak. 3. A részletesebb vizsgálódások érdekében célszerű lenne a szellemi és anyagi erőket néhány kiemelt lelőhely feltárására összpontosítani. Területünkön nagyobb arányú feltárást lehetne végezni Latorban és Gyöngyöspatán, részletkutatásokat Borsodban, Szihalmon és Poroszlón, 4. Folytatni kell azokat a topográfiai kutatásokat, amelyek során összegyűjthetők egy-egy nagyobb táji egység koraközépkori várai. 5. Meg kell a lehetőségét teremteni annak, hogy a régészeket a munkában megfelelő műszaki munkatársak segítsék.