A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: XVI. századi diósgyőri Kutrolf-töredékek
Velencében nátriumüvegek készültek, a kontinens belsejében viszont káliumüvegek, levonhatnánk következtetésül, hogy a bemutatott kutroifok közül négy darab a kontinensen és egy pedig Velencében került ki készítője kezéből. Ez azonban helytelen következtetés lenne, mert Velencében is használtak káliumot, amelyet importáltak. Ráadásul a diósgyőri kutrolftöredékek káliumtartalma nátriummal, míg a nátrium tartalmú üveg kisebb mértékben káliummal szennyezett. Ezeknél a daraboknál inkább az egyszerűbb technika, az üveg szennyezettsége, zárványokkal való telítettsége utal a kontinentális, feltehetően magyarországi előállítására. Meg szeretném kockáztatni azt a feltevést — bár semmiféle konkrét adattal nem bizonyítható —, hogy a diósgyőri kutroifok az első, Mai gyarországon létesített üvegkészítő műhelyben, a teplicei üveghutában készültek a XVI. század elején. A diósgyőri vár Zsigmond uralkodásától kezdve királynői vár volt. A XVI. század elején II. Lajos felesége, Mária királynő birtokolta. Mária királynő 1522—1526. között szinte állandóan a diósgyőri várban töltötte idejét. 2 '' Természetesnek tűnik, hogy egy ilyen egyszerű, és Magyarországon elterjedt használati eszközt, mint a kutrolf üveg, nem importálhattak külföldről, magyarországi üveghutából szerezték be. A tepiicei üveghuta ebben az időszakban Mária királynő birtokában volt, s így logikusnak tűnik, hogy a kutrolfokat ott készíttette és onnan kerülhettek a diósgyőri várba, amelynek XIV—XVII századi rétegeiből kerültek elő. Veres László JEGYZETEK 1. Borsos Béla: A magyar üvegművesség. Bp., 1974. 36. 2. 1934-ben Höllrigl József tett kísérletet a korai magyar üveganyag számba vételére, elemzésére és következtetések levonására. V. ö. Höllrigl József: Régi magyar üvegek. Magyar Művészet. X. (1934.) 176—187. 3. Takáts Sándor: Magyar üveg, magyar üvegesek. Századok. 41. évf. (1907.) 461.; Takáts Sándor: A legrégibb üveghuták Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. VII. (1900) 478. 4. Vávra, Jaroszlav: Das Glas und die Jahrtausende. Prága, 1954. 172. 5. Vávra i. m. 172. 6. V. ö. Borsos i. m. 36. L. még.: Sághelyi Lajos: A magyar üvegesipartörténete. Bp., 1938. 79. és Ortvay Tivadar: Pozsony története. Pozsony, 1900. III. 438. 7. Borsos i. m. 38. 8. Ezt azért is lényeges hangsúlyozni, mert a legújabb külföldi szakirodalom sem vesz tudomást a magyar és a velencei üveggyártás kapcsolatáról és a velencei modorú üveggyártás korai magyarországi térhódításáról. A gazdag külföldi szakirodaloim közül kiemelésre méltó a jelentős összehasonlító anyagot tartalmazó Cinzano Glass Collection. London, é. n. katalógus kontinentális üvegekre vonatkozó megállapításai, valamint a Nemzetközi Üvegtörténeti Társaság évkönyvei, a Bulletin de L'Association Internationale pour L'Historié du Verres periodika; amelyet Liege-ben jelentetnek meg. 9. Höllrigl i. m. 176—187. 10. Höllrigl i. m. 184—185. 11. Borsos i. m. 40. 12. Höllrigl i. m. 185. 13. Vö. Borsos i. m. 40. 14. L. Höllrigl i. m. 185—186. Itt mutatja be az ebben az időszakban létezett kutrolfokat. 15. Az egri darabok XV—XVI. századi példányok voltak. 16. Az itt kiemelt tárgytípusok részletes leírását L. Borsos i. m. 42—44.
