A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: XVI. századi diósgyőri Kutrolf-töredékek

XVI. századi diósgyőri Kutrolt töredékek A magyar üveggyártás történetének kezdeti időszakáról sajnos csak igen keveset tudunk. Borsos Béla 1974-ben megjelent, alapvető jelentőségű üvegművészeti munkájában indokoltan vetette fel ismét ezeket, a kezdettel kapcsolatos, nagyon lényeges kérdéseket: „Mikor indult meg az önálló magyar öblösüveggyártás? Hol, kik voltak az első tárgyak mesterei? Milyen tárgyak kerültek ki először magyar üvegműves kezei közül, volt-e ezeknek egyéni jellege, művészi értéke?"

1 E kérdések felvetését különösen az teszi indokolttá és fontossá, hogy a kutatók rendelkezésére álló néhány írott forrás adataiból és az újabb és újabb ásatások során előbukkanó üvegleletekből, ezekből a mozaikkövekből a század elejéhez képest hogyan lehet rekonstruálni a magyar üveggyártás kezdetének megnyugtatóan hiteles képét.

2 Az írott szórványadatok arra engednek következtetni, hogy már a XIV. században — vagy talán még ennél is korábban — működött üveghuta Magyarországon. A Bars vármegyei Teplicén létesülhetett az első üvegkészítő műhelyünk, mint erre egy, Takáts Sándor által felkutatott oklevélből lehet következtetni.

3 A XVI. századi okmány tanúsága szerint 1549-ben Mária királynő egy Teplicén levő üveghutát adományozott titkárának, Sparrendorfi Krabath Györgynek, aki néhány év múlva I. Ferdinándnak több, Teplicén levő létesítménnyel együtt megvételre ajánlotta. Krabath állítása szerint az üveghuta ekkor több mint 200 éves volt, vagyis már az 1300-as évek derekán is létezett. A telpicei üveghuta alapításának idejét a csehszlovákiai szakirodalom is jegyzi, s a cseh üveggyártás történetét kutató szakemberek véleménye szerint az üveghuta alapítási ideje korábbra datálható, mint bármelyik morva üveghutáé/* A csehszlovák szakirodalomban számon tartanak egy másik XIV. századi alapítású üveghutát is Szlovákia területén, vagyis a XIV. századi Magyarország északi részén. Túróc vármegyében 1360-ban egy bizonyos Glaser Peter, vagy Peter Gläser alapított egy üveghutát Körmöc mellett.

5 A két üveghuta tehát a felvidéki arany- és ezüstbányák szomszédságában települt, s minden bizonnyal az arany és az ezüst szétválasztásához nélkülözhetetlen királyvíz tárolásához szükséges öblösüvegeket készítettek elsősorban. Ezt a feltételezést meggyőzővé teszi az, hogy a korabeli harmincad kimutatások szerint nagyon kévé" öblösüveget hoztak be Magyarországra. Az arany- és ezüstbányászás veg műveleteíi viszont igényelték az üvegből készült tárolóedényeket, következéské pen az ig ényeket helyben kellett kielégíteni.'' Az első üveghuták mesterei valószínűleg túlnyomórészt Itáliából származhattak, s csak később sajátíthatták el a magyarok az üvegkészítés ismereteit. Ennek bizonyítására érdemes megemlítenünk, hogy 1419-ben egy itáliai származású üveges, bizonyos Olasz Antal működött Budán, s a XV. század végén, az európai üvegművészet fellegvárában, Velencében pedig egy ott dolgozó magyar származású mester végrendeletét őrizte meg a levéltár. A magyar származású üveggyártó neve Andrea de Georgio de Ongaria volt.

7 A két üveggyártó nevét megörökítő oklevelek adatai azért is rendkívül lényegesek, mert bizonyítják az olasz és a magyar üveggyártás szoros kapcsolatát, s ezen túl azt, hogy a velencei üveg-