A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: XVI. századi diósgyőri Kutrolf-töredékek

gyártás közel egy évszázaddal korábban nyert teret hazánkban, mint NyugatEurópa fontos üvegkészítő centrumaiban. Bár kezdetben, s a velencei üvegkészítés térhódítása idején is készültek ugyanolyan egyszerű üvegtermékek Magyarországon is, mint a német és a cseh területen a Waldglas-ok, de a művészi üvegek előállítása minden bizonnyal magasabb szinten állott és fő jellemzője a velencei modorú termékelőállítás volt. Ezt a lényeges és több szerző által levont megállapítást kiválóan bizonyítják azok az üvegleletek, amelyek a különböző magyarországi paloták, kastélyok feltárása során előkerültek. így többek között a visegrádi, a budai és a diósgyőri feltárások eredményei.

8 Az írott források adatait természetesen akkor fogadhatjuk el minden kétségen kívül helytállónak, ha produktumokkal, üvegtárgyakkal is tudjuk bizonyítani a belőlük leszűrt következtetéseket, hipotéziseket. Már 1934-ben ez sarkallta Höllrigl Józsefet, korának kiváló üvegművészeti kutatóját arra, hogy számba vegye a különböző magángyűjteményekben és a múzeumi közgyűjteményekben fellelhető korai üvegeket, s ezek megszólaltatásával, elemzésével, a külföldi anyaggal való összehasonlításával vonjon le következtetéseket.

9 Höllrigl munkáját a tárgyi lehetőségek természetesen ugyanúgy behatárolták, mint napjaink kutatóiét. A kevés üveganyag, amelyet megvizsgálhatott, részben egy sajátos üvegtípus, a kutrolf esetében nyújtott lehetőséget az érdemi összehasonlításra. A többi, az ebben az időszakban létező korai üveganyag, így a kis méretű gyógyszeres üvegek, s valószínűleg körte idomú, spirálisan csavarodó bordázattal díszített palacktöredékek, mint üvegtípusok, általános európai elterjedésük miatt kevésbé voltak alkalmasak összehasonlításra és messzemenő következtetések levonására. Ugyanakkor ezek az üvegtípusok a technikai fogások, műveletek alapján viszonylag egyszerűen előállítható üvegtermékek voltak, nem kívántak olyan szakismeretet, technikai bravúrt, mint a kutrolfok készítése. A Höllrigl József vizsgálatainál a magyar üveggyártás korai periódusára perdöntő bizonyítékot szolgáltató üvegtípus, a kutrolf neve német eredetű. A német szakirodalom Angster és Kutrolf névvel illet egy „szűknyakú, szoros torkú edényt" és egy olyan edénytípust, amelyből a folyadék csak lassan, cseppekben távozik. A két edénytípus között az idők folyamán a különbség elmosódott és csak a kutrolf elnevezés maradt fenn. Így kutrolfnak nevezik az olyan edénytípusokat, amelyek szűk csövű nyakrésszel rendelkeznek és belőlük a folyadék csak igen lassan, vagy cseppekben távozik.

10 Az olasz nyelvterületen anguistara vagy angistara néven ismertek ezek az edénytípusok. Az olasz és a német elnevezésben egyaránt felfedezhető az eredeti latin kifejezés, az angustus, amely szűket jelent és a gutta, amely cseppet. A kutrolfüvegek minden bizonnyal keleti eredetűek, s feltehetően a keresztes hadjáratok idején kerültek nyugatra, mint rózsavizes palackok. Ezt a funkciót még egy ideig megőrizték, de később már Európa-szerte ivóedénnyé is váltak, miközben természetesen eredeti funkciójukat betöltő darabok is készültek. Keleten még napjainkig is megőrizték ezek az üvegtípusok eredeti funkciójukat, surahe néven ismertek.

11 Höllrigl a kutrolf magyar megfelelőjét Apor Péter Methamorphosis-ában vélte felfedezni. Apor Péter ugyanis arról tájékoztat művében, hogy Porumbákon és Fogarasföldön készítettek olyan edényeket, amelyeket a lakomákon borral töltve szolgáltak fel, s belőlük a bort „kortyogdogólag" itták. Höllrigl véleménye szerint ezek a kortyogós üvegek tulajdonképpen a kutrolffal azonosak és az elnevezés nem más, mint a kutrofl magyar megfelelője.

12 Véleményem szerint azt a feltételezést kell igaz-