A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

RÉGÉSZETI ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrik István: Miskolc és a magyar grafika (1955—1961)

Tudom, hogy a magyar régészetnek e témán kívül még számtalan megoldandó feladata van, lehetőségei viszont meglehetősen behatároltak. Lehet, hogy csak a határtalan lelkesedés segít rajtunk?!? Köszönetet mondok minden kollégának, akivel módomban volt a témában konzultálni. Külön köszönöm Nováki Gyulának és Sándorfi Györgynek, hogy kézirataikat a megjelenés előtt elolvashattam, adataikat használhattam. Több mint huszonöt éve annak, hogy Miskolcon a grafika műfaján belül elindult az a folyamat, amely hatásában, kisugárzásában fontos katalizátora volt a magyar sokszorosító grafika fejlődésének. Ez egyben fordulópontot jelentett a miskolci képzőművészet történetében, hiszen a hatvanas évek végére prosreráló miskolci grafika a város képzőművészetét ekkor országos rangra emelte, és a mindig második vonalban emlegetett Miskolc a „grafika fővárosává" nőtte ki magát. Szerves része volt ez annak a változásnak, amely a magyar képzőművészetben szinte észrevétlenül kezdődött el az 1950-es évek második felében. Az adminisztratív módon trónra emelt patetikus naturalizmust ekkor kezdték ki olyan felfogású munkák, amelyek egyéni hangvétellel heves közösségi indulatokat tartalmaztak. Az új hangot, a más-más stíluselképzeléseket vállalók között voltak azok is, akik a magyar grafikát képzőművészetünk élvonalába emelték és a műfaj újjászületésével megszerezték ennek a művészeti ágnak a legszélesebb nyilvánosságot. Budapesten kívül az országban itt, Miskolcon alakult ki még egy erőteljes grafikus központ, amely szellemében és változatosságában hasonlított a fővárosi grafika összetételére. Különbözősége abban állt, hogy az itt dolgozó művészek elsősorban Feledy Gyula stiláris újításai és Kondor Béla renakívüli expresszivitásának hatása alatt keresték az egyéni hangvétel lehetőségét a műfajon belül. Az ötvenes években már Miskolcon is érezhetően gyarapodott a kiállítások grafikai anyaga. A technikát illetően elsősorban rajzok és akvarellek alkották a többséget, de már találkozhatott a közönség a sokszorosító grafika lehetőségeit kereső munkákkal is. így az 1951 márciusában létrejött Borsod megyei Képzőművészek Területi Csoportja által rendezett első bemutatkozáson is ugyanez év októberében. Erről így ír a helyi lap tudósítója: „A grafika számos válfajából — karc, litográfia, kréta-, ceruza-, tollrajz, linómetszet — találunk értékes munkákat".

1 Ugyanez jellemzi a következő években megrendezett csoportos kiállításokat is, ahol Seres János, Lukovszky László, Kunt Ernő, Ficzere László, Papp László, Tenkács Tibor grafikai lapjai mellett már szerepel litográfiáival, rajzaival a még Krakkóban tanuló Feledy Gyula is.'

2 1954-ben pedig szokatlanul nagy érdeklődés mellett nyílik meg a Herman Ottó Múzeumban négy miskolci festőművész: Csabai Kálmán, Lukovszky László, Seres János és Feledy Gyula Kovács Béla Miskolc és a magyar graíika