A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 20. (Miskolc, 1982)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobosy László: A gömörszőllősi emberek mozgásvilága

Az idegenből jött legények általában magukkal vitték falvaikba a feleségeket, s csak nagyon ritkán maradtak a lányos háznál. A gömörszőllősi legények is többségében magukkal hozták feleségeiket. A házasságok miatt kiterjedt rokonság alakult ki. Rokoni látogatásra régebben ritkán került sor. Csak valamilyen rendkívüli esemény, esküvő, keresztelő, temetés alkalmával kerültek egymáshoz. 1921-től, a csehszlovák határ megvonásától a határon túli rokonokkal nehezebbé vált a kapcsolat tartása. A férfiak a határon való átszökést vállalták. A nők Bánrévén keresztül, határai lépővel látogatták meg rokonaikat. A jeles ünnepeken, vagy rendkívüli alkalmakkor a rokonok szívesen ellátogattak ide vendégségbe, mert a kis falu lakossága nagyon vendégszerető nép volt. A kéregetek, koldusok is gyakran megkeresték a csendes falut. Adomány nélkül soha nem távoztak. A legszorosabb kapcsolatuk a két km-re levő Kelemérrel volt. ide kerültek el leggyakrabban. A közös közigazgatás mellett Gömörszőllős leányegyháza volt Kelemérnek. Régebben iskola is csak Kelemérben volt. Istentiszteletekre is kölcsönösen átjártak egymáshoz. A gömörszőllősi emberek mozgásvilágához tartozónak vélem az 1920-as években igen intenzíven kialakult csempészkedést. Csaknem minden gömörszőllősi lakosnak megvolt az odaáti csempészpartnere. A két ország területén az árak erősen differenciálódtak. Az élelmiszer nálunk Olcsóbb volt, a csehszlovák területen pedig iparcikkeket lehetett olcsóbban vásárolni. A lóért és szarvasmarháért odaát magas árat adtak. így gyorsan ki is alakult az áruk és az állatállomány illegális kicserélése. Ugyancsak a lakosság mozgásvilágához tartozik az 1904—1905-ös években történt nagymérvű kivándorlás. Az alig 200 lakosú kis községből 38 személy vándorolt ki Amerikába. Idegen ember ritkán tévedt a főúttól levő, elzárt faluba, de a vándoriparosok szívesen keresték fel. mert itt mindig akadt részükre munka, és azt jól meg is fizették. Gyakran hangzott fel az ablakos vontatott kiabálása, .,Ablakoót! Ablakoótl", vagy a drótos ..Drótoózni, Fótoózni! Fazekat Fótoózni!" felhívása. Mindig előkerült egy-egy eltörött cserépedény, egy kilyukadt bádogfazék, vagy éppen egy betört ablak, amit azonnal meg is csinált a drótos, vagy az üveges a küszöbre ülve. Még az 1950-es években is járt itt egy újhutai üvegező. A cserépedényeket, köcsögöket, fazekakat, tényárokat a fazekastól szerezték be. Időnként megjelent a faluban egy-egy ekhós szekér, amin a gömöri fazcKasok edényeiket árulták. Az edényekért búzával fizettek. Két tejesköcsögért hármat kellett megtölteni. Nagyobb fazekakért annyit amennyi búza belefért. Sokkal ritkábban Bélapátfalváról is eljutottak ide, mert szívesen vásárolták a színes mázas gömöri edények mellett a fehér mázas, rózsás tányérokat, edényeket. A favillát, gereblyét a felvidékről jött szekerekről vették. Gabonával fizettek ezért is. Gyakran felhangzott az aggteleki meszesek kiabálása is ,.Meszet, meszet, meszéét vegyenek!" A jó minőségű mész kellett a fehérre meszelt házak rendben tartására. Különösen a nagy ünnepek előtt és tavasszal vásároltak szívesen a szekerekről, azért is, mert nem pénzzel, hanem terménnyel lehetett fizetni. A dinnyét is szekereken hozták eladni az alföldi dinnyések. Feltűnő, hogy a feleslegeik értékesítése és szükségleteik beszerzése érdekében általában a falun átfolyó kis patakot követték ós Kele-